Az ezeréves város érseki székhely, az egyházi hierarchiában Esztergom után a második, de a legrégebbi központ. Első érseke Asztrik pécsváradi apát volt, aki Szent Istvánnak Rómából hozta a koronát.
A térképről, vagy a magasból szemlélve a várost, legyezőszerű, szétterülő szerkezet köszön vissza ránk, amelynek központi része régóta szilárdan tartja a kinyíló szárnyakat. Közelebbről szemlélődve azonban szinte rá sem lehet ismerni a belvárosra!
Megújult a kalocsai érsekség Főszékesegyháza (1735–1754, Mayerhoffer András, a túloldali képen) és az Érseki Palota (1776, Oswald Gáspár), a Főszékesegyházzal szemben álló egykori Kanonokház Astriceum Érseki Múzeumként működik. Itt tekinthető meg az Érseki Kincstár gyűjteménye, egyházművészeti emlékeket őriz és az érsekség történetét mutatja be. Olyan ereklyéket őriznek, mint Szent István hermája, Keresztelő Szent János XV. sz.-i faszobra, vagy a XIII. sz.-i, vörös márványból készült „kalocsai királyfej”.
A barokk Érseki Palota épületében található a Főszékesegyházi Könyvtár, a Kárpát-medence egyik legnagyobb egyházi könyvgyűjteménye. A faburkolat rokokó, a könyvtárban megőrzött értékek sokkal régebbiek. Itáliai pompájú belső terei lenyűgözőek a Maulbertsch-freskóknak is köszönhetően. A 150 ezer kötetes gyűjtemény pergamen kéziratai, kódexei, ősnyomtatványai, térképei pótolhatatlan értékek. Az Érseki Palota dísztermében áll Liszt Ferenc zongorája is, amelyen a zeneszerző több hangversenyen játszott. A barokk olvasóterem is számíthat látogatói elismerésére!
A városközpontból induló utcák a papság, a jómódú városi polgárok és a közintézmények épületeitől díszesek. A többi – paraszt-polgári hangulatú kisváros. Mindezt keretbe foglalja a Duna mente ősi színeket, ízeket, természeti értékeket őrző vidéke.
Az új iránti fogékonyság különös dokumentuma a komputeres szobrászat kalocsai születésű művészének, Schöffer Miklósnak (Nicolas Schöffer) a múzeuma (Szent István király u.). Modern felkiáltójel a buszállomásnál a számítógép-vezérelte Schöffer-alkotás, a Chronos 8 fénytorony.
A kalocsai nép díszítőművészete (hímzés, pingálás), és táncművészete a XX. sz. harmincas éveiben vált ismertté és világhódítóvá. Ennek összefoglalója a Népművészeti Tájház kiállítása (Tompa u. 7.) Ez a népművészet nem csupán múzeumi ereklye – a Visky Károly Múzeumban (Szent István király u.) be is mutatják –, hiszen élő alkotóközösségek újítják meg napjainkban is.
A hímzés a Kalocsai-Sárköz északi részére – a város egykori határába – kitelepült lakosság kultúrájának vezéreleme, a török hódoltságot átvészelt, folyó menti katolikus falvak, a dunántúli betelepülők és a horvát, bunyevác lakosság közös szellemi terméke. Olyan színgazdag, mint amilyen e sokkultúrájú nép: viselet- és ágyhímzés, bútor- és falfestés egyaránt jellemzi. A hímzőasszonyok először bérmunkában vállalták az úri-polgári háztartások előnyomott, fehér ágyi-asztali ruháinak kivarrását – ezért tekinthető „úri hímzésnek” – s csak később alakították ki az új mintakincset, új színeket, új technikákat. Ez azonban eltér a régi – paraszti – stílusú hímzésekétől, nem csupán színezésében és formakincsében, hanem alkalmazásában is. Egyre hangsúlyosabban megjelenik a divatnak jobban kitett ruhadarabokon, női és férfi ingeken, pruszlikokon, mellényeken. A motívumkincs falfestésként (pingálásként) már a kalocsai vasútállomás falain megörvendezteti a város vendégeit, akik aztán jártukban-keltükben fellelhetik a díszes falfestéseket a házak oromdíszeiben, belső tereiben is.
A Csajdakertben érdemes lazítani a Csajda Gyógyfürdő és Uszodában (Csajda u. 1., 2002), ahol a termálfürdő gyógyászati részleggel egészül ki.
A Duna menti Folklórfesztivált júliusban rendezik, a Kalocsai Paprikafesztivál szeptemberben a világhírű fűszernövény ünnepe.
Kerékpárutak hálózzák be a környéket, a városból könnyen elkerekezhetünk a meszesi Duna-partra jó halászlét, vagy sült keszeget enni. Az Euro Velo 6-os kerékpárút a város mellett halad el.
Kalocsa vonzáskörzetének falvai a Dunához kötődnek. A folyam ősi, keleti partján ma is él a mondás: „Megtalálja a Duna a régi útját.” Egyszerre jelent ez pusztítást, védelmet, együtt-tartást és elzárást a környéktől. Templomai messziről hirdetik, hogy katolikus, református, vagy kevert népesség lakja-e a települést.
Több falunak van szőlőhegye, a löszparthoz közeliek messziről hívogatnak a lyukpincékkel. Itt, a Kalocsai-Sárközben a fűszerpaprika közötti szőlőültetvényeken emlegetik a régiek igazságát: „a legrosszabb Duna menti bor is különb a legjobb Duna-víznél.”
