Szomorú történelmi esemény kapcsolódik Recsk nevéhez: 1950–1953 között itt volt a magyar gulagnak nevezett kényszermunkatábor. A falu központjától 6 kilométerre mintegy 1500 internált raboskodott és dolgozott a kőbányában. 1996 óta történelmi emlékhelyként mementója a diktatúra áldozatainak. (Egész évben látogatható, de télen csak hétvégén.)
Recsk ismert az egészen az 1980-as évekig tartó ércbányászatáról is. Az iparági emlékek a Bányászati Kiállítóhelyen (Várbükki u. 10.) tekinthetők meg, ahol számos ásványt, féldrágakövet is bemutatnak. Érdemes betérni a környék népművészeti hagyományait bemutató Tájházba is (Kossuth u. 118., bejelentkezés szükséges.)
Ha kedvelik a természetes vizeket és a horgászatot, úti céljuk lehet az 54 hektáros Búzás-völgyi-tó. Kerékpárral vagy gyalogosan is körbejárható. Szinte valamennyi természetes vizet kedvelő hajfaj megtalálható benne, s napijeggyel horgászható.
Recsk és Parádsasvár között, a 24-es számú főút mentén csodás gesztenyefasor állt, melyet Károlyi Mihály telepített. Ma már csak a recski szakasz látható, de az ma is szemet gyönyörködtető. 1975-ben védetté nyilvánították, mert jelentős növénytani, tájképi és helytörténeti értéket képvisel a fasor.
