„Egy régi mániám, végighajtani a Stefánián…” – énekli a pesti polgár még ma is. Persze már nem konflisok hajtanak végig a főváros hajdan legelegánsabb villasorán… A metró kiegészítéseként érdemes az „apostolok lovát” is használni: a Hermina úton tanácsos elindulni, és meg-megállni egy szecessziós villánál, épületnél.
Az ország legnagyobb sportbázisa lesz a 2020-ra teljesen megújuló Puskás Aréna – a korábbi Népstadion. A tervek szerint mellette áll majd az új Nemzeti Korcsolyázóközpont, a magyar gyors- és műkorcsolyasport fejlesztését szolgáló sportakadémiával.
A „Puskás” újjászületik! Eddig megálltak Bécsnél az Európában túrázó szupersztárok, ezentúl újra lehet majd 60-80 ezres közönséget vonzó koncerteket rendezni az új Puskás Arénában, amely Európa-bajnoki meccsek, illetve az 52. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus egyik kiemelt helyszíne is lesz. (Utoljára 1938-ban a Hősök terén rendeztek ilyen, több százezer hívőt és érdeklődőt vonzó eseményt Budapesten).
A Baross téri Keleti pályaudvar (Rochlitz Gyula, Feketeházy János, 1884) építésekor Európa egyik legkorszerűbb vasútállomása volt. Ma, részbeni tatarozásának befejeztével – szép is. Főhomlokzati fülkéiből James Watt és Georg Stephenson szobra szemléli a lesüllyesztett aluljáró és a teret áthidaló közúti felüljáró forgalmát.
A magyar vasúthálózat kiépítésében maradandó érdemeket szerzett Baross Gábor (1848–1892). Szobra
a pályaudvar Thököly út felőli oldalára került (Szécsi Antal, 1898). Budapestnek másik két nagy pályaudvara – a budai Déli és a nagykörúti Nyugati – közül az utóbbit nemcsak a vele szomszédos bevásárlóközpont, áruház, esetleg „Európa legszebb gyorsétterme” miatt érdemes meglátogatni. A Nyugati csarnokát ugyanis a párizsi Eiffel-stúdió tervezte, nagyszerű példájaként az akkori „modern”, vasszerkezetet alkalmazó építészetnek. A pályaudvar előtti villamosmegálló járdaszigetén több mint 130 éves megállótábla emlékeztet: 1888-ban innen indult az első budapesti villamos.
A mai Rákóczi úton vonult végig az a gyászmenet, amely II. Rákóczi Ferenc és bujdosó társainak Rodostóból hazahozott hamvait kísérte a Keleti pályaudvartól a Nemzeti Múzeumig – innen az út elnevezése (1906). Ahol a Blaha Lujza térnél keresztezzük a Nagykörutat, a széles utat összeszűkítő, egyszerű, dísztelen homlokzatú épület, a Semmelweis (volt Rókus) Kórház (Gyulai Pál u. 2.) mellett a Szent Rókus- és Rozália-kápolna (1740) emlékeztet a XVIII. sz.-i pestisjárványokra. A templom homlokfalán a tábla az 1838-as árvízszintet mutatja.
A Múzeum körúton, az Eötvös Loránd Tudományegyetem mellett nevezetes történelmi emlékhelyünkhöz, a klasszicista Magyar Nemzeti Múzeumhoz, az ország első és egyben legnagyobb közgyűjteményéhez érünk el (Pollack Mihály). A Lánchídhoz hasonlóan a Nemzeti Múzeum is jelkép, az ébredő magyar szellemiségé és a Nemzeti dal soraival a szabadságért megindult polgárságé. Történelmünket az őskortól feldolgozó állandó kiállítása mellett helyet kapnak időszaki bemutatók, köztük az évente ismétlődő World Press Photo is.
A múzeum mögötti utcákban, régi nevén a „mágnásfertályban” az egymás után restaurált épületekből hangulatos része alakult ki Pestnek: a VIII. kerületi „palotanegyed”. Szinte télen-nyáron megtölti élettel a rengeteg diák – ők Budapestet választották tanulmányaik helyszínéül. A Múzeum körúton ne csak a Központi Antikváriumba nézzünk be – óvatosan, mert a könyvet szerető könnyen órákra is ott ragadhat –, hanem a páratlan oldalon álló házak udvaraiba is, ahol a régi pesti városfal 6-8 méter magasságú részeivel találkozhatunk.
Az Astoria a pesti köznyelvben nem csupán a szállodát jelenti, hanem előtte az egyik legforgalmasabb belvárosi útkereszteződést és alatta a metró állomását is. A Rákóczi út 2. sz. ház falán míves kandeláber emlékeztet arra, hogy 1909-ben itt világított először a fővárosban elektromos utcalámpa. A hajdani első Nemzeti Színház telkén ma modern irodaház áll. A Károly körút 3. sz. ház egy a számtalan pesti átjáróház közül. Hátsó kijárata a Dohány utcára nyílik, szemben a zsinagógával. A hajdani zsidónegyed, majd gettó sarkán álló romantikus–mór stílusú imaház a világon az egyik legnagyobb és sokak szerint a legszebb (Förster Lajos, 1859).
A zsinagógával szomszédos udvar különleges látnivalója a Zsidó mártírok emlékművének szomorúfűzre emlékeztető fémkompozíciója, minden levele egy-egy világháborús áldozatra emlékeztet (Varga Imre, 1991) Itt juthatunk be a méltán világhírű Zsidó Múzeumba. A koncerteknek is helyet adó zsinagóga előtt, a kis téren rendezik az augusztus végi Zsidó Nyári Fesztivált.
A magyarok kedvenc királynéjáról elnevezett Belső-Erzsébetvárosban járunk. Ez az a bizonyos romkocsmás, tűzfalakkal tarkított, legénybúcsús VII. kerületi rész, melynek hollétét minden Budapestre érkező fiatal elsőre megtanulja. Ahol kőlevest főznek és street food udvarokat alakítanak ki. Ma már civil éjszakai nagykövete (NeoBudapest = Night Ambassador of Budapest) van a városrésznek! A kissé lepusztult hangulat ugyanúgy hozzátartozik, mint a Dohány utcai zsinagóga, vagy a bárokat és kávézókat tömörítő Gozsdu udvar, ahol egyre nehezebb helyet találni.
