Nevét Matuska Szilveszter vasúti merénylete tette ismertté (1931), melyre a műemlék viadukt emlékeztet ma is.
A robbanóanyag nem a vágányon haladó mozdony alatt robbant fel, mint azt korábban feltételezték, hanem a sín terheletlen állapotában. Emiatt a megszakadt vágányrészen Bécsbe tartó gyors mozdonya és a hozzá kapcsolt poggyászkocsi, négy személy- és egy hálókocsi siklott ki és zuhant a mélybe. A szétszakadt vonat többi kocsija sértetlenül a vágányon maradt. Kiderült, a merénylő nem tudhatta, hogy a vasúti menetrend szerint a bécsi gyors előtt 15 perccel egy tehervonatnak kellett volna áthaladnia. A merénylet éjszakáján azonban a tehervonat késett, így előre engedték a gyorsvonatot.
Biatorbágy épületei közül nevezetes a barokk Szily–Fáy-kastély (Fő u. 37.). A Sóskút felé vezető úton, a református temetőben a legrégibb építészeti emlék, az egykori Szent Kereszt-templom (XIII. sz.) romja érdemes a figyelemre.
A Hild József által tervezett, klasszicista Sándor–Metternich-kastély Szentháromság tér 4., 1823) egykori tulajdonosa, Sándor Móric bravúros lovas hírében állt.
Sándor Móric legkedvesebb lova Tatár volt, Pesten vette pedigré nélkül, erre általában nem sokat adott. Ahogy megvette, gyeplőszáron felvezette budai palotájának nagytermébe, s onnan lelovagolt a lépcsőn az udvarra: Tatár kiállta a próbát. Lovasezredre való lovat nyűtt még így el Sándor Móric.
