Az ásatások bizonyítják, hogy itt már a pattintott kőkorszakban élt ember, de itthagyták nyomaikat a kelták, a rómaiak és az avarok is. A középkorban a francia Aynard lovag birtoka volt, 1490-ben Corvin Jánosé, később a Zichyeké, majd a kincstáré.
Zsámbék legjellegzetesebb műemléke a premontreiek templomának romja. XI. sz.-i kápolna helyén, 1258 körül épült a templom, később a pálosok birtokolták. A török időkben megrongálódott, s hamar újjáépült templomot 1763-ban földrengés döntötte romba.
Ami ma látható belőle, Möller István 1889-es állagmegóvásának és a 1930-as évekbeli megerősítésnek köszönhető. Az egyre nagyobb népszerűségnek örvendő Zsámbéki Szombatokon (június–augusztus) hangversenyeket, színházi előadásokat tartanak a művelődési házban és a romtemplom területén.
A zsámbéki Várkastélyt (ma iskola, Zichy tér) a XIV. században kezdték építeni, s a török hódoltság alatt Pilis vármegye legfontosabb végvára volt. A Zichy család kastéllyá alakíttatta át (XVIII. sz. eleje).
Az ún. törökkutat (Táncsics u.) a törökök építették a XVI. században, és 1892-ben eredeti állapota szerint restaurálták. Sok érdeklődőt vonz a Lámpamúzeum (Magyar u. 18.) páratlan gyűjteménye is. A Sváb Tájház az itteni svábok népművészetét mutatja be (Bicskei u. 13.).
