A város az 1183-ban III. Béla király által letelepített, a hatalmas erdőségekben virágzó gazdaságot létrehozó cisztercita rend apátságáról kapta nevét. Az apátság közelében az 1677-ben emelt Magtár-templom alapjai a XII. sz.-ból valók. Egyházi funkcióját elvesztve lett magtár, majd 1988-ban méltóbb szerepet kapott: színházteremmé alakították.
A Pável Ágoston Helytörténeti és Szlovén Nemzetiségi Múzeumba több okunk is van betérni: a gyűjtemény megtekintésén túl itt játékosan, a Szentgotthárdi Hadiösvény bejárásával tudhatjuk meg, hogy történt 1664-ben a híres csata.
A Nagyboldogasszony templom alapkövét 1748-ban rakták le, az egyhajós, két boltszakaszos épület homlokzatába építették be a homorú falsíkú, zömök tornyot. A főoltárképet Matthias Gusner festette, az első boltszakasz képén Dorfmeister István a szentgotthárdi csatát ábrázolta.
A Bécsi békével (1606) záródó Bocskai-felkelés idején stájer parancsnoka felrobbanttatta a templomerődöt, ekkor égett le a mezőváros is. 1664-ben egy időre Európa-szerte ismert lett a város neve. A Montecuccoli vezette keresztény hadak itt győzték le Köprüli Ahmed török seregét. 1734-ben III. Károly engedélyt adott az egykori szentgotthárdi és a heiligenkreuzi apátság egyesítésére. Ekkor újraéledt a rendi élet, a rendház és az apátság is.
Üvegkupolán át ömlik a fény a fürdőzőkre és az egzotikus virágözönre a szentgotthárdi termál- és élményfürdőben. A Medical Wellness Center pár száz méterre az osztrák határtól várja vendégeit, gyógyászati szolgáltatásokat is kínálva.
A közel 140 km-es vasi Rába-szakasz kedvelt terepe a vadvízi evezésnek, s mióta az osztrák–magyar határ belső (schengeni) határrá vált, újabb 18 km-rel hosszabbodott e vízi passzió terepe – osztrák oldalon. Szentgotthárdnál, a kemping mellett olyan csónakházat találnak az evezősök, mely elsősegély- és információs pont is, szükség esetén pedig a mentést onnan szervezik.
