Göcseji kirándulásunk előtt ismerjük meg e kistáj jellegzetességeit! Néprajzi értelemben a Zala, a Válicka patak és a Kerka folyó által közrezárt mintegy 70 községet foglalja magába Göcsej. Tizenhárom egykori település neve végződött „szegre”. Ezek többsége a falvak egyesítésével mára már eltűnt.
A dombos-völgyes tájon hatalmas erdőségek húzódnak, rétekkel, cserjésekkel szabdalva; hajlataiban, völgyeiben apró patakok bukkannak föl, majd tűnnek el. Földje agyagos, szántóföldi művelésre nehezen befogható. Útjai járhatatlanok voltak, ezért az itt élők megélhetésének alapját elsősorban az erdő és a szőlőhegy szolgáltatta.
Az építkezések leggyakoribb anyaga az agyag és a fa. A népi építészeti sajátosságokat, az életmód tárgyait mutatja be – a zalaegerszegi Göcseji Falumúzeum mellett – néhány, az eredeti helyén felújított népi műemlékház (Csesztreg, Kávás, Zalalövő).
A göcsejiek ruházata egyszerű, szerényen díszített volt, alapvetően saját készítésű len és kender volt az alapanyaga. Az asszonyok szívesen jártak fonóba, tollfosztóba – a hosszú, kellemes esték a népmesék, a népdalok, a balladák születésének, formálásának és továbbadásának közösségi alkalmai voltak.
Göcsej felemelkedését az olajbányászat, mint iparág kifejlődése teremtette meg: utak épültek, mind többen váltak ipari munkássá.
