Gemenc kisvonatról, kenuból, magaslesről
Szekszárdtól 10 km-re a Gemenci erdő 1996 óta a Duna–Dráva Nemzeti Park része. Európa egyik féltett kincse ez a Dunát végig kísérő ártéri erdő a Kalocsai-Sárköz és a Tolnai-Sárköz területén.
A Duna zátonyait felépítő durva homokon zömében csigolya-bokorfüzesek alakultak ki. A mellékágak partjain befelé haladva mandulalevelű bokorfüzeseket találunk. Állományaikban védett fajok is előfordulhatnak – pl. az iszapfű és a nyári tőzike. Jellemző növényei a parti sás, a réti füzény és a mocsári tisztesfű. Védett növénye a mocsári aggófű. Az alacsony ártér magasabb térszínein alakulnak ki a fehér nyár ligetek, védett fajaik között ott a dégeni galagonya és a fekete galagonya.
A tölgy–kőris–szil ligeterdők állományai az ártér magasabb szintjein élnek és csak igen magas árhullám idején kerülnek víz alá. Lágyszárú és cserjeszintjük a leggazdagabbnak mondható az ártéri területeken. Gyakori a borostás sás, a kockás liliom és a kétlevelű sarkvirág. Néhány igen magas ártéri szinten gyertyános–kocsányos tölgyesekkel találkozhatunk.
A gerinces fauna különleges értékét képviseli a Duna és a holtágak igen gazdag halállomány. A kecsege egyre ritkább, gyakori a bodorka és a dévérkeszeg. A holtágak, mellékágak legjellemzőbb halai a csuka, a dunai nyurga ponty és néhány helyen a széles kárász.
Az Alsó-Duna-ártér leggazdagabb gerinces osztálya a madaraké. Gyakran költ a kis kócsag és a bakcsó a nádasok és a füzesek mélyén. Az ártéri puhafaligetekben megfigyelhetők a szürke gémek fészkelő kolóniái. A terület igazi értéke az öreg tölgyesek és nyárerdők fészkelő madara, a fekete gólya és a rétisas. Mindkét faj rendkívül érzékeny a zavarásra, ezért fokozott védelmük indokolt.
Túrázáskor szemünk elé kerülhet barna kánya is. A holtágak nádasaiban fészkel a nyári lúd, a cigányréce és az üstökös réce. Az emlősök közül kiemelt jelentőségűek az öreg tölgyesek és füzek odvaiban megtelepedő denevérfajok. A pisze denevér valamint a tavi denevér unikális értékű. A vizekben mindenütt előfordul a vidra. Az öregebb erdők ritka ragadozója a vadmacska.
A Gemenc kapujaként emlegetett Pörböly az ártéri erdő szélén közúton és vasúton egyaránt jól elérhető. Az Ökoturisztikai Központban az ártér élővilágát, az erdő és vadgazdálkodás tárgyi emlékeit, a Sárköz népművészetét bemutató interaktív kiállítás, vadmegfigyelő, valamint szállások várják az egyéni utazókat és a szervezett csoportokat. Innen indulnak naponta az ártéri erdő területére a Gemenci Erdei Vasút járatai.
Nyaranta a Duna–Dráva Nemzeti Park Igazgatóság szakvezetéses kenutúrákat indít a bajai Duna-híd közelében, a Baja-Dunafürdő melletti, vadregényes Vén-Dunán.
Kevéssé ismert ma már, hogy a folyó energiáját a régmúltban gabona őrlésére használták. Közel kétszáz évvel ezelőtt 70-80 hajómalom működött Baja környékén. Az úszó malmokat télen, a jégzajlás idején védett helyre vontatták. Ide vezethető vissza az ártéri területen található, beszédes nevű Malomtelelő-tó elnevezése.
Báta nevezetessége a Fekete Gólya Ház (Fő u. 306.). A tematikus kismúzeum és játszóház a fokozottan védett madárról és annak európai, valamint afrikai élőhelyeiről ad áttekintést. Több mint 600 éve keresik fel itt a zarándokok a Szent Vér egyetlen magyarországi kegyhelyét.
Bogyiszló életét is a Duna közelsége határozza meg. A község csípős, piros, hegyes paprikájáról és sárközi népviseletéről ismert. Műemléke az 1811-ben épült késő barokk református templom.
