Budapestet 2018-ban a világ második legszebb városának tartotta a Bloomberg elemző cég World Chacha oldalán. Fővárosunk olyan helyeket utasított maga mögé, mint Róma, Firenze, vagy Párizs. A város egyébként is sokszor feltűnik a változatos szempontrendszer alapján összehasonlító értékelések toplistáin. Azt az egyedi értékbőséget, amellyel a Parlament, a Duna, a budai vár képes elvarázsolni a legtöbb hozzánk érkezőt, megfejelik a Dunakanyar és a szomszédos kistájak. Tekintsünk tehát Budapestre − annak központi szerepét nem feledve − úgy, mint az ország eszenciájára: a legváltozatosabb tájak fonódnak itt egymásba. 

„Pest nem egy uralkodó kegyének köszönhette létrejöttét, … hanem saját, természetes adottságainak. … a város éghajlata elsőrangú, és minden irányban korlátlanul terjeszkedhet. Mindebből előre látni Pest-Buda ragyogó jövőjét.” (Lord John Paget, 1835.) A lord kiváló jósnak bizonyult, hiszen a település a korábbi évszázadokhoz viszonyítva „rakétasebességgel”, mintegy ötven év alatt Európa egyik dinamikus városává vált. Amíg mindez megvalósulhatott, sok víz folyt le a Dunán.

Nehéz a város születésnapját meghatározni. Vajon a mai Gellért- vagy Vár-hegyen több ezer évvel ezelőtt, fából, földből és kőből felépített, kelta várat (oppidum) tekintsük-e kezdetnek? Talán azok a kelta–eraviszk telepesek a város alapítói, akik felfedezték a mai Római-fürdő meleg vizét és a forrás mellett felépülő telepüknek már nevet is adtak?

A pesti oldalon is a rómaiak hagyták az első településnyomokat, a barbár támadások ellen épített Contra Aquincum formájában (Március 15. tér). A rómaiak – átvéve az Ak-Ink (Bő víz) nevet –, megépítették a tartományi székvárossá terebélyesedő Aquincumot a mai város III. kerületében. Ez már valóban város volt, utcákkal, terekkel, üzletekkel és fürdőkkel. Tehát akkor született a város?

A Buda név az Aquincum helyén épült települést jelölte, amelyet a tatárjárást követően kezdtek el Óbuda néven emlegetni. A középkori feljegyzések szerint Attila hun uralkodó testvéréről kapta nevét, ebből azonban valószínűleg annyi lehet igaz, hogy a név eredete valóban lehetett személynév is. A Pest elnevezés honfoglaláskori, és jelentése a budai oldalon található Gellért-heggyel hozható kapcsolatba. A szó ugyanis a szláv nyelveken barlangot, sziklaüreget jelent, a régi magyarok a mészégető kemencét nevezték pestnek.

Lehet, hogy 1259-et kellene születési dátumnak tekinteni, amikor egy oklevél először említi egymás mellé helyezve a mai világváros magját képező három települést: „Budát (Vetus Buda), Új-Budát (Nova Buda) és Pestet (Castrum Pest)? Számos évszámot sorolhatna még ide a történettudomány, az viszont nem kétséges, hogy a nagyvárossá válás fontos állomása 1950. január 1., amikor 7 várost és 16 községet csatoltak a fővároshoz, és ezzel kerületeinek száma 10-ről 22-re duzzadt. 

A hivatalos születésnap 1873. november 17., amikor is Pest, Buda, Óbuda városok és a Margitsziget egyesítéséből született város közös tanácsülése megerősítette Budapest létrejöttét. Ennek emlékére kapta a főváros nemrégiben az új szlogenjét is: a város, ami egyesít.
A város legújabb „születésnapjához” a közelmúlt egyik eseménye szolgáltatott okot. Az „ideiglenes tartózkodása” után búcsút intő utolsó szovjet katona (1991. június 19.) emlékét június utolsó hétvégéjén a Budapesti Búcsú rendezvénysorozattal ünnepelte évekig a város.

A mai világváros 525 km2 területet foglal el, amiből egyharmad-kétharmad arányban részesedik a hegyes-völgyes Buda és a „lapos” Pest. A jelenleg 23 kerületre osztott fővárosban mintegy 1,8 millió ember él (2016), de a napi bejárókkal és a turistákkal együtt ez a szám jóval meghaladja a 2 milliót. Ide összpontosul az ipar fele, a külkereskedelem nagyobb része. Budapest a székhelye az összes országos főhivatalnak, innen indul minden vasúti fővonal és a nyolc országos főútból hét. 

A város története évszázadról évszázadra az ország története is. A honfoglalás után, 900 körül telepedett le a magyar fejedelmi törzs a mai Óbuda és Csepel-sziget területén. Az Árpád-házi királyok székhelye azonban Esztergom és Székesfehérvár volt. A tatárjárás (1241) után kezdett IV. Béla király várépítkezésbe a mai Vár-hegyen (1255). Zsigmond német-római császár és magyar király (1387–1437) Budát Európa jelentős városává tette.

Hunyadi Mátyás (1458–1490) halála után azonban halványult a királyi udvar és vele együtt a város fénye, Buda török kézre kerülése (1541) pedig a 150 éves hódoltság kezdetét jelentette. Több sikertelen visszafoglalási kísérlet után végül 1686-ban felszabadult Buda és az ország.

A XVII–XVIII. sz. fordulóján jelentős építkezések indultak Pesten és Budán, ez a kor hagyta ránk a barokk palotákat, templomokat, lakóházakat. A XIX. sz. elején fellendült a gazdasági élet is. A valóban korszerű város felépítését – legalábbis a pesti oldalon – a Duna is „segítette”. Az 1838. március 15-i árvíz romba döntött és megrongált mintegy ötezer épületet, melyek helyén új, modern, izgalmas város születhetett. 

1866-ban indult meg a Belvárosból Újpestre a lóvasút, majd 1874-ben megépült a fogaskerekű, a világ harmadik ilyen rendszerű hegyi vasútja. A Nyugati pályaudvartól a Király utcáig 1888-ban már villamos járt, és a kontinens első földalatti vasútja 1896-ra, a millenniumi ünnepségekre készült el. Az I. világháborút lezáró trianoni békediktátum (1920) következtében az ország összezsugorodott, Budapest azonban növekedett. Pezsgő kulturális, művészeti élete, valamint egyre híresebb gyógyfürdői révén méltó társává vált a többi európai fővárosnak. 

Egy „baj” van vele: Budapestet kiismerni aligha lehet! Ismerkedni vele, tanulmányozni, kóstolgatni, kincseiből szemelgetni, beszívni valóságos és szimbolikus „levegőjét” – mindez megvalósítható, csak idő kell hozzá, nem is kevés. Valójában nincsen használható tanácsunk, ami segítené a városnézésre készülődőt… Azaz mintegy 1,8 millió tanács van, hiszen minden budapestinek van legalább egy kedvenc házsarka, vendéglője, gyepdarabkája, vagy Duna-parti lépcsője. 

A leghasználhatóbb jó tanács a látogató számára még mindig az, hogy „ugorjon fejest” ebbe a városba, fedezze fel önmagának! Van természetesen számos látnivaló, mely az „ezt nem lehet kihagyni” kategóriába tartozik. Hát ne is hagyják ki, de a „nagyok” mellett lássák meg a „kicsit” is. Nézzenek be egy-egy udvarba, sétáljanak be egy-egy mellékutcába és egyenek egy adag sült oldalast kovászos uborkával valamelyik külvárosi piacon. Ha csak tehetik (és nem féltik a cipőjüket, meg a bokájukat), akkor ne a lábuk elé, hanem mindig felfelé nézzenek! 

Budapest nemcsak vendégszerető, de vendégbarát város is. Mindössze négy menetjegyet kell váltani és felülni a 19-es és a 41-es budai, a 2-es és a 6-os pesti villamosjáratokra (lehetőleg valamelyik végállomáson, hogy ülőhely is legyen!). Mire valaki végigutazza ezeket a vonalakat, majdnem mindent látott, ami fontos Budapesten. Az a „kevés” pedig, ami kimaradt, már belefér – a hátralévő 364 napba.