A Felső-Tisza-vidéken található templomok alkotják az Alföld középkori templomainak legszebb csoportját. Szatmári és beregi túráinkat érdemes egy olyan örökségtúrára alapozni, ami egyedülálló az országban. A Középkori Templomok Útja felfűzi a történelmi Szatmár-beregi táj 20 magyarországi és 13 romániai gyönyörű Árpád-kori, festett fakazettás mennyezetű templomát. Most három oldalon át bőséggel kínálunk látnivalóul egyházi épületeket, válogassanak hát kedvükre, jussanak el oda, amelyik templom felkeltette az érdeklődésüket!
Gyügye páratlan műemléke alig ismert, pedig Europa Nostra-díjas református temploma (Fő u. 69.) XIII. sz.-i, román kori és kora gótikus épület. A XVIII. sz.-i részleges átalakításkor készült a templombelsőben az alakos és virágornamentikás mintákkal festett deszkamennyezet (1767). Kivitelezését tekintve ez a legnaivabb a Felső-Tisza-vidéki festett templommennyezetek között.
Szamosújlak református temploma (Petőfi u. 2.) gótikus stílusú, XIV. sz.-i eredetű. Mai formáját a XV. században nyerte el. Műemléki helyreállítása 1998-ban az Europa Nostra-bizottság elismerő oklevelét nyerte el (Szekér György). Berendezése 1867-ben készült, népiesbe hajló eklektikus stílusban.
Jánkmajtis ritka szépségű római katolikus temploma (Arany J. u. 34.) XV. sz.-i, késő gótikus stílusú. A belső tér viszonylag nagy, a szentély csillagboltozata érintetlenül megmaradt. Különlegessége, hogy a záróköveket címerpajzsnak képezték ki. Az egykor a diadalívben álló, fából készült, barokk Kálvária-szoborcsoport (XVIII. sz.) ma a templom szentélyében látható.
Szamostatárfalva a vidék egyik legrégebbi és igen különleges díszítésű Árpád-kori református templomával dicsekedhet. Az épület XIII. sz.-i késő román és kora gót stílusú. Vakolatlan falának külső díszítését a vidéken nem ritka vörös és – a túlégetés folytán – fekete téglák váltakozó sorai adják. Az előtte álló XVIII. sz. végi szerény fa harangtorony harangját 1650-ben Wierdt György öntötte Eperjesen.
Csengersimán − ahol közúti határátkelőt alakítottak ki a szomszédos országba – a kivételes szépségű református templom (XIII. sz-i, kései román) a legrégebbi a Szamos mentén sorakozó Árpád-kori templomok közül. Romos állapotából a XVIII. sz. első harmadában építették újjá. A Szamos holtágába nyúló félszigeten álló templom is gyönyörű festett kazettás mennyezetet rejt. A templom fából készült kis előcsarnoka és belső deszkamennyezete 1761-ből való. Az 56, népies barokk stílusban festett fatábla némelyikén felismerhető a reneszánsz eredet. A déli részen feltehetően erdélyi hatást tükröző kazettákat láthatunk, s feltűnnek alakos képek is (a táblák fele ilyen). A festett fakarzat és szószék a mennyezetkazetákkal egy időben készült, míg a szép, áttört díszítésű szószékkorona 1799-ben.
A Csengersimához tartozó Nagygéc a román határ közelében az 1970-es árvíz idején csaknem elpusztult, s most a XIII−XV. sz.-i Megmaradás templomáról lehet emlékezetes. A nemzeti emlékhelyen a Makovecz Imre tervezte kilátó, a Megmaradás Háza – Magyarság Háza és a látogatóközpont 4D-s filmvetítésekkel fogadja a látogatót.
Csenger nevezetes, XIV. sz.-i református temploma (Hősök tere) az Alföld középkori monumentális építészetének egyetlen fennmaradt emléke. Vakolat nélküli, vörös és fekete színű égetett téglákból építették. A templommal egykorú nyolcszögű torony oromzatdísze reneszánsz. A templombelsőben a festett famennyezet (1745, Felsőbányi Asztalos István) figyelemre méltó. Fontos egyházi eseményeknek is helyet adott a templom: az 1576-os zsinaton Méliusz Juhász Péterrel az élen itt fogadták el a reformáció kálvini ágát, s fogalmazták meg a Csengeri Hitvallást. A Helytörténeti Gyűjtemény (Hősök tere 2.) a város múltját, régészeti emlékeit, iskoláinak történetét, néprajzi értékeit mutatja be.
Gacsály református temploma (Petőfi u. 25.) a XIV. században épült, gótikus stílusban. Ritkaság, hogy itt megmaradt a középkori torony is. Eredetileg 172 táblából álló, festett kazettás deszkamennyezetéből (1759) ma már csak 46 tábla látható új, kék keretben. Minden táblája más-más mintájú (szőlő, tulipán, rozetta, olasz koszorú stb.).
Túrricsén az e vidéken szokatlan megoldású harangtorony látványa ragadja meg először a látogatót: a XVIII. sz.-i (de alsó részén a XX. században teljesen kicserélt szerkezetű) fa harangtorony a templomhajó északi oldalához közel, magas téglatorony csúcsán áll. Az 1500 körül épített, késő gótikus református templom (Zrínyi u. 1.) ajtajának kőkerete – az országban talán egyedül itt – a jellegzetes Jagelló-gótikát idézi. Festett a famennyezete (1792) és feltűnően szép faragott szószékkoronája (1798).
Kisszekeres szabálytalan alaprajzú, egyterű kis református temploma XV. sz.-i, gótikus. Kétosztatú mérműves ablakai eredetiek, a berendezés XVIII. sz.-i. Harangja (Wierdt György, 1646) a környéken a legrégebbi a ma is megszólalóak közül.
Nagyszekeresen a Szatmári Erdőhát legszebb fekvésű műemlékegyüttese látható. A szatmári középkori templomok között is előkelő helyen álló gótikus református templom a település központjában, a Gögő- és a Szenke-patak kis mesterséges szigetén erődtemplomnak épült, feltehetően 1500 után, határozott stíluskéséssel. Szentélyének csillagboltozatát részben rekonstruálták, s ugyanitt a kis reneszánsz pasztofórium is figyelmet érdemel. A templomhajó faragott szószéke és hangvetője XVII. sz. végi munka. A bejárat előtt négy fiatornyos, arányos fa harangtorony áll (XVIII. sz.)
Gyügye, Szamosújlak, Túrricse, Jánkmajtis, Nagyszekeres, Kisszekeres, Gacsály, Csenger templomai három dimenziós animációkkal és rekonstrukciókkal készült kisfilmekkel, interaktív eszközökkel, kiállításokkal segítik a templomok történetének és művészettörténetének a megértését.
Északkeletre, az ukrán határ felé vezető 491-es út mentén Kölcse református templomának (Kölcsey u. 93.) különlegessége, hogy egyterű és gótikus (XV. sz.). Gyönyörűek kőfaragványai: a két csúcsíves ajtókeret, a konzolos megoldású kettős ülőfülke és a kis többfiálés szentségtartó fülke (pasztoforium). A fa harangtorony (1794) viszonylag alacsony törzsű.
Sonkád jelentős kultúrtörténeti emléke a XV. sz.-i, gótikus református templom (Kossuth u.), ahol a déli bejárat kőkerete külön figyelmet érdemel. A karzat alatt egy kazettára emlékeztető táblán a berendezés készítésének évszáma is látható (1715). Berendezése népies barokk. Szakszerű helyreállítását Europa Nostra-díjra érdemesítették.
A Tisza-parti Uszka központjában magasodó fa harangtorony és református templom (Fő u.) különlegessége, hogy egybeépültek, ami ritka megoldásnak számít errefelé. A késő barokk templom (1805) berendezése XIX. századi, copf stílusú. Tornya tömzsi, nyolcszögű sisakos (XVIII. sz.).
