Egykor Pannónia jelentős útvonala haladt errefelé, ezt bizonyítják a feltárt római mérföldkövek, sírkövek. A hódoltság után németekkel települt be Pilisvörösvár.
Határában nyitották meg az ország legnagyobb dolomitbányáját. A porrá őrölt dolomitot súrolóporként (reipsand) még az 1920-as években is árulták Budapest utcáin a bőszoknyás, fejkendős sváb asszonyok. Itt bányásszák a budai föld néven ismert vörös festékföldet is – ma ezt már alig használják színezésre.
A római katolikus templomot a XVII. században Nagyboldogasszony tiszteletére szentelték fel, és a XIX. sz.-ban többször átépítették. A barokk Mária-kápolna (1773) szentélyében a fogadalmi oltár, a Mária gyermekkel oltárkép rokokó stílusú. Ugyanez a témája a közadakozásból épült Erdei-kápolna (Kápolna u.) oltárképének is.
Lovagolni és horgászni az Örömvölgy-tanyán és a Bányató utca végén lehet. A falu híres fúvószenekarát hallhatják muzsikálni többek között a sváb bál (január vége–február eleje), az augusztusi Pilisvörösvári Napok és a szüreti felvonulás (szeptember vége) vendégei.
A túrázók kedvelik a közeli Nagy-Szénást és környékét. A sziklamászók edzőterepe a Csabai torony (Ördögoltár). Észak felé a piros jelzésen Pilisszentkeresztre, a kék jelzésen pedig Piliscséven át a Legény- és Leánybarlangokhoz, illetve (a Kesztölchöz tartozó) Klastrompusztára, a turistaház mellett a pálos rend egykori anyakolostorának (XIII. sz.) romjaihoz jut el a kiránduló.
