Bükkösök, vízesések, kaptárkövek
Az ország egyik legrégibb nemzeti parkját 1977-ben alapították, összterülete 42 ezer 300 hektár. A Bükki Nemzeti Park kiváló lehetőséget nyújt az erdei sétákhoz, kerékpározáshoz mind erdei utakon, mind nehezebb terepen. Hegyek mászhatók meg, barlangok fedezhetők fel. Van bőven látnivaló! Nem szabad kihagyniuk a kisgyerekekkel érkezőknek a kisvasutakat, amelyek az erdőkben közlekednek és igazán izgalmas kalandot ígérnek.
Azoknak, akik földrajzi, geológiai vagy állattani ismeretekre vágynak, ajánljuk a több mint félszáz tanösvény bejárását. A GUIDE@HAND BNPI mobilapplikáció segítségével a tanösvényhálózat nagy része már elérhető és offline módon is használható.
Több látogatóközpont is működik a nemzeti parkban, így akár erdei iskolákra, tanórán kívüli foglalkozásokra is van lehetőség: ilyen a Cserépfalu melletti Hór-völgy látogatóközpontja Subalyuk-kiállítással, a Nyugati kapu látogatóközpont Felsőtárkányban és a Szalajka-völgyi információs ház Szilvásváradon. A Bükk változatos kőzetösszetételéhez a talajok sokfélesége kapcsolódik. A különböző felszíni formákhoz pedig olyan mikroklimatikus feltételek társulnak, amelyek jóvoltából a területen egyaránt megtalálja élőhelyét a sajátos kárpáti, a mediterrán és a magashegységi jelleget tükröző élővilág, valamint az elmúlt földtörténeti korok számos maradványfaja is.
Fokozott védelmet élveznek a meredek, északi, sziklás dolomit-mészkő oldalakon, törmeléklejtőkön kialakult sziklai bükkösök. Molyhostölgyes és karsztbokorerdő az otthona az egzotikus szépségű ritka orchideafajnak, a boldogasszony papucsának.
A dolomit a Bükkben viszonylag kis kiterjedésű, de a rajta kialakult sziklagyepek annál fontosabbak. Legértékesebb társulása a tarka nyúlfarkfüves sziklagyep. A védett sziklazugokban két melegigényes harmadkori faj vészelte át az utolsó eljegesedést, a Bél-kő napsütéses mészkőszikláin élő korai szekfű és a magyarföldi husáng. A jégkorszak utáni hideg, kontinentális idők tanúi közé tartozik a hazánkban már csak a Bükki Nemzeti Park területén megtalálható poloskavész és a kék virágú északi sárkányfű. Ősszel lángba borítja vérvörösre színeződő leveleivel a hegyoldalakat a cserszömörce.
A Bükk erdei számos ritka állatfajnak is otthont adnak, minimálisan 22 ezer körüli az itt élő fajok száma. Legeldugottabb zugaiban élnek olyan állatfajok, melyek kiválóan alkalmazkodtak a mindenkori mostoha életkörülményekhez, ilyen a kis araszolólepke, az alpesi gőte, a kék meztelen csiga. Féltett madártani ritkaság a vándorsólyom, a felhagyott kőbányákban találni uhut. Kiemelkedő zoológiai értéket képvisel a parlagi sas, a békászó sas és a kígyászölyv. A barlangi fajok közül a hosszúszárnyú denevért Európa nagy részén már a kipusztulás fenyegeti.
Magyarországon a Bükkben van az egyetlen igazi szakadéktöbör, mely függőleges falú, 18-22 méter átmérőjű és 18 méter mély (Udvar-kő), itt alakult ki a legtöbb víznyelő és víznyelő-barlang. A hegységben eddig feltárt barlangok közül több is fokozottan védett. Az ország legmélyebb barlangja, a 254 méter mély bükki Bányász-barlang, amely a Szepesi-barlanggal, és a látogatók előtt is megnyitott lillafüredi Szent István-barlanggal együtt a legszebb cseppköves karsztjáratok közé tartozik.
A Bükk sajátos ékességei a karsztforrások vizéből kiváló mésztufaképződmények. A mésztufa gátakat épít a mederben, s a víz a gátakon átcsobogva kicsiny vízeséseken szalad tovább. Híres a Szalajka-patak Fátyolvízesése. Az 1833-ban megtalált Anna-barlang termeit a mésztufa dombban fedezték fel. Szép forrásmészkő-kiválások vannak a Szentléleki- és Sebesvíz-völgyben, a Harica-forrásoknál is.
A Bükk déli peremén a sajátos riolitkúpok, az ún. kaptárkövek számítanak földtani és kultúrtörténeti értéknek, így mára már Hungarikum címmel is büszkélkedhetnek a Bükkaljai Kőkultúra részeként.
A Bükki Nemzeti Park nagyszámú régészeti lelőhellyel is dicsekedhet, melyek közül legjelentősebbek az ősember által lakott barlangok. Herman Ottó szorgalmazta a bükki barlangok ásatását, s 1905 óta 40-45 lelőhelyről – főleg a Szeleta-, a Herman Ottó-, a Balla-, a Subalyuk-, a Kőlyuk-, a Peskő- és az Istállós-kői-barlangokból – kerültek elő leletek.
A Bükkben járva ma is gyakran találkozhatunk az ősi mesterség, a faszén- és mészégetés nyomaival, 2-3 m mély, földbe vájt üregeivel.
A nemzeti park egész területe a jelzett turistautakon szabadon látogatható, de egyes fajok élőhelyeinek megközelítését korlátozhatják. Speciális érdeklődésű csoportok (madarászok, lepkészek stb.) a látogatással kapcsolatban előzetesen tájékozódjanak, s kérjék az igazgatóság engedélyét.
