Országjáró túránkat „az ország szívében” kezdjük: Magyarország − egykor és ma is központi szerepű és helyzetű – fővárosát térképezzük fel először.
Azután a Csepel-szigettől, azaz délről indulva utunk zsinórjára fűzzük fel a Dunazug-hegyvidék medencéit és hegységeit, lankáit és fennsíkját, de mindig közel járunk, s vissza-visszatérünk a Duna megismerésre felkínált jobb partjához. Ha a Zsámbéki-medencében, a Budai– és a Visegrádi-hegységben, a Pilisben, a Dunakanyarban (vagy majd az Észak–Alföld, illetve az Észak-Magyarország fejezeteiben bemutatandó, Pest-közeli tájakon) járnak olvasóink, láthatják: nincs éles, térképen valós pontossággal feltüntethető határvonala a régiónak, csak a Duna!
Az ezen a tájon átélhető élmények, kínálkozó látnivalók összesűrítik, ötvözik az ország szívében mindazt, ami Magyarország természeti, történelmi képét oly változatossá teszi.
E régió területét – a földtörténeti korok kőzeteket alakító és mozgató erőin túl – két „természeti” tényező, a víz és az ember formálta mai képére. A víz elsősorban a Duna. Az e tájon feltehetően már a történelem előtti időkben megjelenő ember irtott és ültetett, gátat emelt és rombolt – és épített, épített, épített…
