Észak-Alföld, az Alföld nagyobbik felének megismeréséhez az alábbi tájegységek bejárását ajánljuk: nagyjából követve a Közép-Tisza vonalát észak felé, árral szemben, meglátogatjuk majd a Tápió-vidéket, a Jászságot, a bal parti Nagykunságot és a régió, az Észak-Alföld legvonzóbb víziparadicsomát. Tisza-tavi barangolásaink után a Hortobágyra, onnan a Hajdúságba invitáljuk a kalandra vágyókat. A Nyírségben különleges élménnyel kecsegtet a Középkori templomok útjának végig járása. Végül a Felső-Tisza mentének nevezetességeit szedjük csokorba, szabolcsi ismerkedéssel zárjuk ennek a régiónak a bemutatását.
Először tehát a Kiskunságból északkelet felé indulva a Tápió-vidékre, majd a Jászságba érkezünk. Ez a táj a Mátra déli előterének hordalékkúpjaitól a Tisza
árteréig elnyúló, egyenletes síkság, melynek kialakulásában a terület tartós süllyedése, valamint a Zagyva és Tarna folyók feltöltő tevékenysége játszott főszerepet. A tatárok pusztítása után IV. Béla e területre jászokat telepített. A jászok alán kötelékekből kiszakadt, iráni nyelvet beszélő, földműveléssel és állattartással foglalkozó, bizánci keresztény hitűek voltak, a kunok – politikai jogot nem élvező, tőlük kulturálisan és etnikailag is elkülönülő – segédnépét alkották. 1323-ban Károly Róberttől kiváltságokat nyertek: ezentúl saját kapitányaik és bíráik vezették őket, s Berényszék néven létrejött autonóm közigazgatásuk. Gazdasági, vallási, nyelvi asszimilációjuk a XV. században felgyorsult, feudális privilégiumaik viszont szilárd alapot biztosítottak etnikai különállásuknak.
