Egy-egy Göcsejben töltött nap élményeihez ráadásul Zalatárnokon a XV. században épített, 1755-ben átalakított barokk templomot, Bakon a farönkoszlopos, fazsindelyes faluházat (Makovecz Imre) és a horgásztavat érdemes felkeresni.
Olyan néprajzi tájegységre látogatunk, mely Nyugat-Zala 11 települését foglalja magában, nagyobb része átnyúlik Szlovéniába: irány Hetés! Többnyire sík, mélyen fekvő vidék volt ez egykor, árterekkel és lecsapolt mocsárral. Lakói akkortájt vadászatból, halászatból, csikászatból éltek, csak később terjedt el a földművelés. A kemény talajú földeket ún. bakhátas szántással művelték: az ekefogással a földet felpúpozták úgy, hogy közöttük árkok húzódjanak, melyek a vizet levezethetik.
Hetés népművészete gazdagon díszített, jellemző mintázataira épülve alakult ki a híres hetési szőttes, s vált készítése népművészeti iparrá. Az ősi hetési szőttesek megtalálhatók Szlovénia, sőt Zágráb múzeumaiban is. A hetésiek ruházatukat vászonból szabták, s gazdagabban díszítették, mint a szomszédos Göcsejben.
Népi építészete a Göcsejéhez hasonló, csak sokkal szegényesebb. Egyszerűbb és kisebb házakat építettek, szolidabb berendezéssel.
