Nyárfák kísérik a Kis-Sárrét közepén, a mágorpusztai és bélmegyeri természetvédelmi területek közelében a Vésztő felé vezető utat, szépségük sok utazót megigézett már. Sinka István költőt is, akinek emlékére – a város szülötte lévén – munkásságát és hagyatékát bemutató múzeumot (Kossuth u. 39.) rendeztek be. Sinka így írt a tájat alakító folyókról: „Fekete Körösnek hófehér a habja, mikor a szabadság vágya elragadja.”
Vésztő késő barokk református templomának (1780–1797) tornyában egyháztörténeti gyűjtemény tekinthető meg (Bartók tér 1.).
A közeli mágori dombokon nyolcezer esztendő történelme elevenedik meg. A régészeti feltárás nyomán Vésztő–Mágoron történelmi emlékhely alakult ki. A Népi Írók Szoborparkja híres költőknek és íróknak állít emléket. A nyugati dombon a Csolt nemzetség monostorának maradványait érdemes felkeresni. A monostor XI–XII. sz.-i téglaépítmény volt, alapfalai szerint háromhajós bazilika, monostori kerengő és kerektemplom épületegyüttese állt itt egykor. A feltárt faragványok, töredékek talán itáliai mesterek keze munkájáról árulkodnak. A keleti dombon a régészek által feltárt szelvény ma lefedett bemutatóhely, s látogatható. A monostor romjai alatt gróf Wenckheim Ferenc hatalmas borpincét vágatott az egyik dombba, a másik tetején pedig szőlőt érlelt.
A Kis- és Nagy-Sárrét találkozása egykor lápos, mocsaras vidék volt. „A Körösközben egészen a XVIII. század végéig minden bizonnyal több volt a hajó (ahogy a kisebb-nagyobb csónakokat nevezték), mint a kocsi… Ezeket a hajókat egy darab mocsári tölgy-, szil- vagy kőrisfából faragták ki, néha még 10 méternél is hosszabbak voltak. Ennél kisebbek voltak a sárhajók, melyeket ló vagy ökör húzott a Sárrét településeinek mocsaras útjain..” (Réthy Zsigmond: Körösök vidéke) A Kis-Sárréten a nemzeti park megfigyelőhelyet, oktatási központot, vendégházat alakított ki, ez a Bihari Madárvárta.