A „tündérszigetre” (Móricz Zsigmond) a Tisza töltése mentén, dióligetek között kanyargó úton érünk el. Az orsó formájúra kiszélesedő főutca közepén a favázas, szép arányú református templom (1820–1825) mellett a fatorony (1822) 24 méter magas, négy fiatornyos, tűhegyes sisakban végződik, s galériás.
Móricz Zsigmond szülőhelyén az író emlékháza meredek hajlású, taposott szalmával fedett, pici, szegényparaszti épület (Kossuth u. 29.). A XIX. sz. harmadik harmadában épült, s néhány évig a Móricz család lakóhelyéül szolgált (a rajta lévő emléktábla szövegével ellentétben az író nem ebben a házban született). Az épületben a hajdani tiszaháti szegényparasztság lakáskultúráját tükröző enteriőrkiállítás tekinthető meg.
A közeli Szatmárcseke felé a Tisza főmedréből lefűződött holtágak (morotvák) mellett visz az út. A Túr-csatorna hídja előtt érdemes felkeresni a fürdőzők egyre kedveltebb helyét, a „Nagybukót”. Hogy az igen sokszor magas vízállású Tisza vissza ne duzzassza a Túr vizét, néhány méter magas gáton keresztül engedik a csatorna vizét a folyóba: vízesésszerűen ömlik a fürdőzők közé.
