Agostyánnál szinte karnyújtásnyi közelségébe értünk a Gerecsének és természeti értékeinek. Megér egy körtúrát, először csak könyvünk lapjain! Ha a hegységet madárperspektívából látnánk, a fölhagyott kőbányák zöldbe belenőtt, itt fehér, amott vörös sebei beszélnének a táj életéről. A 800 km2 kiterjedésű hegység arculatát egyedi „építőanyaga”, a dolomit és a dachsteini mészkő határozza meg. A 400-600 m magas, egymástól eróziós völgyekkel elválasztott rögök, a felhagyott kőbányák látványos formakincset jeleznek.
Kevesen tudják, hogy a Bükk és a Bakony után barlangokban a Gerecse a leggazdagabb, a barlangászok napjainkig 455-öt tártak fel. A minden kor minden emberére nagy hatást gyakorló, szép rajzolatú ammoniteszeket tartalmazó mészkövet, utak és paloták építőanyagát már a római rabszolgák is bányászták. Ezt a vidéket – közel a Budát Béccsel időtlen idők óta összekötő főúthoz – napjaink vándora is kedveli.
A Gerecsei Tájvédelmi Körzet különleges növénytársulásoknak, ritka és érdekes madárvilágnak ad otthont. Az Európai Unió ökológiai hálózatába, a Natura 2000 madárvédelmi, illetve természetmegőrzési területek sorába csaknem a teljes hegység és peremvidéke beletartozik. 2012-ben megalakult a Gerecse Natúrpark, melyet kelet–nyugati irányban szel át az Országos Kéktúra útvonala Dorogtól Bajóton át Szárligetig. Tardos a Gerecse legmagasabban, 300 m tengerszint feletti magasságon fekvő, szlovák nemzetiségű települése. A falu – korábbi nevén Tardosbánya – gyalogtúrák, vadászatok kiindulópontja lehet, a Malom-völgyben fehér mészkővetődések árnyékában horgásztóval és kirándulóhellyel. A Bánya-hegyen halad át az Országos Kéktúra, a Mária-út, valamint a Gerecse 50 és a Kinizsi 100 teljesítménytúrák útvonala.
A faluban született Fekete Lajos, az egyik legismertebb magyar turkológus, akit még a Török Tudományos Akadémia is tagjai sorába választott. Szülőháza (Rákóczi út 168.) mellett, a falumúzeumban gyűjtötték össze a település történeti emlékeit.
Bár Tardos nevéből eltűnt a „bánya” utótag, mégis kőbányája viszi el hírét messzire. A köznyelv „márványnak” mondja a valójában vasoxiddal színezett, finom szemcséjű vörös mészkövet, melyből negyven hajóval már Mátyás király felesége, Beatrix is vitetett a visegrádi palota építkezéséhez. Mára sziklamászók terepévé váltak az egykori itteni bányarészek.
