A város mai nevét Szent András apostolról kapta. Szentendrén az óhazájuk egy-egy vidékéről érkező betelepülők külön városrészt alapítottak. A jelenlegi városkép a XVIII. században alakult ki. A városépítésben elért eredményeiért, és a hagyományok megőrzéséért 1980-ban Hild-emlékérmet kapott város a megőrzött arculatával hazánkban szinte egyedülálló műemléki együttes.
Ha Szentendrét ékszerdobozhoz hasonlítjuk, akkor Fő tere a kincsesláda egyik legszebb dísze. A Fő tér közepén a Kereskedő Társaság pravoszláv emlékét, a barokk Kalmárkeresztet a várost elkerülő pestisjárvány után állították (1763) – bádoglemezre festett ikonokkal. A hagyomány szerint az oszlop alatt fejjel lefelé egy járványban elhunyt embert temettek el.
A régi kereskedőházak közül a legjellegzetesebb a keleti háztömb (Fő tér 2–5.), egy tűzvész után építették közös tető alá a XVIII. sz. elején. Az öt üzlet mindegyikében felismerhető még az egykori beosztás: az utca felől az üzlethelyiség, mögötte az áruraktár és a kereskedő emeleti lakása, s a pincébe vezető lépcsőház. Az épület földszintjét 1978-ban foglalta el a Szentendrei Képtár, a városban ma alkotó művészek állandó kiállítóhelyisége.
A barokk görögkeleti Blagovesztenszka-templom – vagy a körülötte elterülő városnegyed görög építtetőiről Görög templom (Fő tér, Mayerhoffer András, 1752) – tornyán a homlokzati erkély és a bejárat tölgyfa kapuja már a rokokó stílus remeke. (Napjainkban jobbára múzeum, s látogatható.)
Nincs könnyű dolga annak, aki Szentendre valamennyi nevezetességét, kiállítóhelyét végig akarja járni! A Ferenczy Károly Múzeumban (Kossuth Lajos u. 5.) a névadó, s más kortárs képzőművészek alkotásai láthatók. Korunk egyik legjelentősebb keramikusművészének, Kovács Margitnak (1902–1977) gyűjteményes kiállítása az egykori barokk kereskedőházban (Vastagh György u. 1.) ugyancsak élményt adó. A Fő téren (21.) található a Kmetty János műveit bemutató múzeum.
A Fő térről nyíló szűk kis sikátorban igazi „lángos-mennyország” található. A kínálat a megszokott sajtos-tejfölös kiviteltől a töltött lángosokig terjed. Itt mindig frissen sülnek a finomságok!
A Fő tér nyaranta utánozhatatlanul hangulatos. A betorkolló utcába a konstruktivista Barcsay Jenő állandó kiállítása (Dumtsa J. u. 10.) csalogat be. Könnyed szórakozást ígér két házzal arrébb a Marcipán Múzeum (14.), és a hamisítatlan, eredeti dobostortát kínáló, szemközti Dobos Édesség Múzeum. Múzeuma van a városban Vajda Lajosnak, Kerényi Jenőnek, Boromisza Tibornak, Ámos Imrének, Anna Margitnak.
A kortárs művészetek a Művészet Malomban (Bogdányi utca 32.) kiállításokon, fesztiválokon, kreatív foglalkozásokon találnak otthonra. A látnivalók sorát gazdagítja a Római Kőtár (Dunakanyar krt. 1., előzetes jelentkezéssel), a Babagyűjtemény (Rákóczi u. 2.) és a Tömegközlekedési Múzeum (a HÉV végállomásánál).
A római katolikus plébániatemplom (Templom tér, XIII–XIV. sz.) tornyának délnyugati támpillére az ország egyik legrégibb napórájával, a szentély a szentendrei művésztelep festői által készített freskókkal büszkélkedhet (1938). A Fő téren Czóbel Béla (1885–1976) és felesége, Modok Mária festőművész életútját ismerteti a Ferenczy Múzeumi Centrum (Fő tér 2–5.). 2015 ősze óta itt látható az állandó helytörténeti kiállítás az egykori Kereskedőház Vastagh György utcáról nyíló pincéjében.
S még nincs vége a szentendrei gyűjtemények sorának! Aprócska műremekeket lehet megnézni a Mikrocsodák (MicroArt) múzeumában (Alkotmány utca 2.), öreg motorokat és az Ars Amandi panoptikumot a Malom u. 4/a-ban. A Magyar Királyok Történelmi Panoptikuma és Kalózmúzeum (Gőzhajó u. 2.) ugyancsak feliratkozik a megnézendők listájára, kinek-kinek érdeklődése szerint.
A görögkeleti püspöki székesegyház – a Beograda-templom (Alkotmány u.) – az ortodox egyházi élet központja. A Belgrádból érkezettek leszármazottai építették, az ikonosztáz képei Osztoics Vazul újvidéki festőművész alkotásai (1777–1781), rokokó díszkapuja Ginesser Márton helybeli kovácsmester munkája (1772). A templomkertben nyugszik a pomázi születésű Vujisics Tihamér zeneszerző. Ugyanitt található a Szerb Ortodox Egyházművészeti Múzeum (Pátriárka u. 5.).
Szentendre kapcsolatai a délszlávokkal a vesztes I. rigómezei ütközet (1389) után kezdődtek, amikor egyre több menekülő csoport keresett oltalmat és kapott kiváltságokat a magyar királyoktól. Az új betelepülőket Szerbia latin neve – Rascia – után rácoknak nevezték. A török kiverését követően 1690-ben mintegy 6000, később – Csernojevics Arzén ipeki pátriárka vezetésével – 40 ezer szerb érkezett Magyarországra.
A Rab Ráby-ház (Ráby tér 1.) a dalmát betelepülők városrészében valószínűleg egy szőlősgazdáé volt. Állítólag itt lakott 1784-től a városi és a megyei visszaéléseket vizsgáló Ráby Mátyás, Jókai Mór regényének főhőse.
A Duna vizén, a Görög utcánál új turisztikai látványosság a Riverside nevű, többfunkciós úszómű, azaz kulturális-, sport- és gasztrosziget (2017). A város különleges színfoltja ez: a folyóra nyúló mólóval elérhető közelségbe hozza a természetet. Sokféle lehetőséget rejt magában, hiszen nemcsak a vízisportok szerelmeseit szolgálja kikötőként, de a fedélzeten napozóterasz, grillétterem-kávézó is nyílt.
A 11-es főútból leágazó, Pilisszentlászló–Visegrád felé vezető útról érhető el a Skanzen − Szabadtéri Néprajzi Múzeum (Sztaravodai út). 1967 óta folyamatosan gyarapszik. Tájegységenként csoportosították a karakteres épületeket, így megismerhetők itt Magyarország északi és nyugati vidékének, az Alföld több részének, s a Dél-Dunántúlnak, a Balaton-felvidéknek népi építészeti jellegzetességei, a házbelsőkben kiállításokkal. A skanzenben még saját kisvasút is működik. A jelenlegi nyolc táj-
egység mellett tematikus és időszaki tárlatok, az ünnepeinkhez kapcsolódó rendezvények is színesítik a kínálatot. Rendszeresek a népszokásokra épülő programok, a háziipar és a kézművesség körébe tartozó bemutatók. A múzeum bővítéseként most alakítanak ki egy, az erdélyi világot több mint száz épülettel, mesterséges patakkal hajtott malmokkal, az eredeti épületek áttelepítésével, illetve rekonstrukciójával és másolataival felidéző tájegységet.
A skanzen feletti völgyben fakad a jó vizű Öreg forrás (Sztara voda), amely fölé a XVIII. században díszes kőfoglalatot készítettek. A helybeli szerb lakosok itt tartották nyári népünnepélyeiket.
Nyaranta egyébként minden nap népünnepély helyszínének tűnik Szentendre – s még inkább benépesül vendégekkel a Szentendrei Teátrum és Nyár több helyszínes sorozatában. A július elejétől augusztus végéig tartó szezonban a teátrum négy-öt bemutatót tart, gyerekelőadásokat, felolvasó-színházi esteket, ifjúsági programokat is szervez (Dunakorzó 18.).
A Visegrád alatt kezdődő, 56 km2-es Szentendrei-szigetet hat kisebb szigetből a Duna építette. A középkorban a Tahi és a Rosd nemzetség birtokolta a szigetet, a török korban szultáni birtok volt. Néhány faluja akkor el is tűnt. A szigetet gyakran fenyegetik – még napjainkban is – az Öreg-Duna árvizei.
Noha egyre többet hallani arról, hogy a dunai csapvíz nem igazán egészséges, lehetnek benne vegyszer- és gyógyszermaradványok, vagy hogy közvetlenül a Dunából érkezik a fővárosi ivóvíz – nos, ezek tévhitek. Az igazság az, hogy a budapesti vezetékes víz túlnyomó része a Szentendrei-szigetről jön, ahol egy természetes, vastag kavicsterasz szűri meg tökéletesen a folyam vizét. Ez annyira hatékonyan működik, hogy további szűrésre nincs is szükség. Az innen nyert vizet is csak azért klórozzák, hogy tartósítsák, amíg áthalad az 5400 kilométeres fővárosi vezetékhálózaton.
