A felújított, nádfedeles parasztházak errefelé nem ritkák, hisz „sokvízországban” gazdagon és buján termett a nád. Mára megváltozott a táj és benne a város arculata. A Kossuth téri műemléki környezetben a barokk–copf református templom (1780−1827) a hozzáépítések történetéről mesél. A késő klasszicista kántortanítói lak, az empire stílusú presbitérium és magtár (1820), a romantikus református lelkészlak, hivatal és gyülekezeti terem (1850) a hitéleti helyszíneiként jutnak szerephez.
Az 1840-es években épült, volt Kárász-kastély és fél évszázaddal későbbi kerti táncpavilonja az egykori vígasságokat idézi meg a mai fiatalságnak, hiszen kollégiummá alakultak át (Ady E. u.). A település történetével is megismerkedhet, aki meglátogatja a Nagy Miklós Városi Könyvtár és Sárréti Muzeális Gyűjteményt (Tildy Zoltán utca 14.).
A római katolikus templom (1800) a városnak nevet adó 4000 éves földhalomra épült. Fa harangtornya háromlépcsős gúla alakú és zsindelyfedésű – az egyetlen ilyen a Dél-Alföldön (1892).
A városnak előnyére vált egykori hátránya, az „istenhátamögöttisége”. A vízparti élet nyugalma, csendessége, a vizek halbősége, a falusi-vidéki pihenés iránt fokozódó igény kedvezően hatott vendégforgalmára.
