Az Európa-szerte egyedülálló, védett, „csónakos” fejfás református temetőt több mint 600 robosztus, tölgyfából faragott sírjel „népesíti be”. Eredetüket és jelentésüket illetően a szakemberek eltérő nézeteket vallanak, az azonban biztos, hogy nem ugor eredetűek, mint azt a helybéliek időnként állítják.
A temető közepén áll az 1838-ban Csekén elhunyt Kölcsey Ferenc fehér márványoszlopokból készült, klasszicista síremléke (ifj. Gerenday Antal). Kölcsey életútjára, a Csekén töltött évekre és az 1823-ban itt írt Himnuszra emlékezve készült a művelődési házban a költő emlékszobája (Kölcsey u. 46.). A Magyar Kultúra Napján (január 22.) minden évben koszorúzással egybekötött emlékülést tartanak itt a magyar irodalom és kultúra barátai és művelői. Kölcsey 23 évig lakott Szatmárcsekén, kúriája régen valóságos zarándokhely volt. Marton László szobra a település központjában állítja meg a költő mai tisztelőit.
A Helytörténeti Gyűjtemény (Hősök tere 2.) a község múltját, régészeti emlékeit, iskoláinak történetét, néprajzi értékeit mutatja be. A Tájházban (Vasvári Pál u. 4.) a településen összegyűjtött bútorok s néprajzi tárgyak láthatók.