Soltvadkert a homoki bortermelés és -értékesítés egyik központja, ahol országrészeket összekötő fontos útvonalak keresztezik egymást. Kihagyhatatlan pihenőhely a Szent Korona cukrászda, süteményeit és fagylaltjait országszerte ismerik, a városba sokszor csak ezért a cukrászdáért is eljönnek a vendégek, vagy tesznek errefelé kitérőt.
Soltvadkert legtöbb vendége mégis a Vadkerti-, helyi szóhasználatban Büdös-tó kedvéért érkezik. Gyógy-iszapjának jótékony hatását és strandjának vizét már száznál több éve élvezik a mozgásszervi betegségben szenvedő helyiek, s a több mint félezer üdülőház jóvoltából a látogatók is.
Gondosan művelt szőlők mellett, csillogó homokhegyek között futnak az utak a városból kifelé. A táj uralkodó növénye a szőlő: óriási táblák, több ezer hektoliteres pincék, présházak vidéke ez. Egyre több a tőkeművelésű szőlő, ami kevesebb termést hoz ugyan, mint a gépekkel is jól gondozható „kordonos”, ám így a napfény homokról visszasugárzó energiája is érleli a fürtöket. A hagyományos fajták hagyományos művelése korszerű eljárásokkal minőségi bort ad. Az ezerjó, a kövidinka és az olaszrizling kellemes, alacsony szesztartalmú, könnyű bor. Errefelé egyre több kékfrankos, kadarka, kékoportó is terem, érdemes ezeket is megkóstolni egyebek közt a Lantos Borház és Látványpincében (Szent István u. 57.), ahol birtoklátogatással, pincesétával kötik össze a borkóstolókat, vagy a Frittmann borászatban (Eötvös u. 5.), ahol szintén látványpincében fogadják a vendégeket.