A Sió és a Sárvíz összefolyásánál, szelíd dombok tövében bújik meg Sióagárd. Máig élő, jellegzetes népművészete a tájházban tanulmányozható (Zrínyi u. 31.). A Leányvár-Pincefalu a szekszárdi történelmi borvidék része, kiváló fehérborairól híres, az itteni bortermelők határainkon túl is hírnevet és elismerést szereztek. Itt, a pincefaluban tekinthető meg a tájegység gazdag népművészeti kincseit bemutató Hímzésmúzeum. 

A Dunántúlon a legtovább Sióagárdon őrizték meg a mindennapi életben a népviseletet. Ez és hímzésdísze a legújabban kialakult parasztstílusok közé tartozik, hasonlóságot mutat a nógrádi palóc, vagy a kalocsai hímzéssel, viselettel. A menyecskék pántlikás, a fiatalasszonyok tollsöprűs, vörös kendővel fedett kontyot hordtak.
A XIX. sz. második felében rózsás selyem csicsópruszlikot viseltek – korcos péntővel (azaz pendellyel, alsószoknyával). Ezután egyre díszesebbé vált a ruházat. A menyasszonyok kék brokátruhában, vagy fekete selyemből készült gyöngyöshajkóban mentek férjhez. Az öltözetet színes, díszített, kötött harisnya egészítette ki. A hétköznapokon kötött papucsot viseltek.