Város a természet ölelésében, mely „legszűkebb” pontjain alig több mint száz méter széles − erdőtől erdőig tart! Salgótarján a Tarján-patak völgyében egybefüggően terül el, de a városhoz a környékbeli dombokon, hegyeken megannyi településrész kapcsolódik akár közvetlenül, akár közvetve. A mai városközpont képét az 1960-as években, jeles építészek közreműködésével alakították ki.
A városépítés esztétikai értékeiről ugyan megoszlanak a vélemények, mindenesetre az országban elsőként ennek az új városközpontnak a révén nyerte el Salgótarján a Hild-emlékérmet.
A modern városközpont egyetlen régi épülete a római katolikus főplébánia temploma. Valószínűleg már az Árpád-korban is egyházi épület állt a domb tetején. A többször is bővített épületet ma a barokk stílus jellemzi. Körülötte a régi Tarján falu temetője terült el, amit az 1200-as évektől a XVIII. századig használtak. 2019-ben jelentős felújítás volt a Kisboldogasszony-templomban.
A ma Dornyay Béla nevét viselő múzeumban (Múzeum tér 2.) − amely az első, kifejezetten erre a célra tervezett épület volt Magyarországon − a képtár kínálatában jellemzően a Mihályfi-gyűjtemény darabjai jelennek meg, s az állandó tárlatokon történeti áttekintést nyújtanak Nógrádról. A salgótarjáni öblösüveggyártás 120 éves történetét egy több ezer üvegtárgyat felvonultató tanulmányi raktár mutatja be.
Lokálpatrióták egy csoportja néhány évvel ezelőtt nekilátott Salgótarjánban a beton szürkesége megtörésének. Négy helyszínen is érdekes szabadtéri tárlatok, alkotások várják most az érdeklődőket. A Rákóczi úton egy egykori iskola homlokzatán a város természeti környezetének legszebb látnivalóit, a városközponti aluljáróban a salgótarjáni élet pillanatait felvonultató állandó fotókiállítás található. A Pécskő út elején a roma alkotó, Balázs János művészete előtt tisztelgő tárlat fedezhető fel (a művész szobrának közvetlen közelében). Innen száz méterre, a Bolyai János Gimnáziumhoz vezető lépcsősor is érdekes látványt nyújt színvilágával, a tudományos élet legkiválóbbjaitól származó idézetekkel és egy grandiózus Albert Einstein-portréval.
A belváros másik jelentős bemutatóhelye a bányamúzeum (Zemlinszky u. 1.). A szénbányászat XIX−XX. sz.-i technológiáját bemutató kiállítóhely Magyarország első, Európa második természetes földalatti szénbányászati tárlata. A lejtősaknában a látogató a régi bányászélettel és eszközeivel ismerkedhet, még egy kitömött bányalovat is láthatunk itt − a csilléket ló vontatta a föld alatt. A bányakiállítás föld feletti része az ún. ipari skanzen: mozdonyok, csillék, vagonok állnak az udvaron.
A Fő tértől északra, csak ugrásnyira kereshető fel az 1930-as években emelt ferences rendház és templom. A vasbeton-építészet különleges példái ezek. A rendház három szintje és a templom összesen kétezer négyzetméter alapterületű. A templomot Szent Józsefről, a munkások védőszentjéről nevezték el, nem véletlenül − építésében elévülhetetlen érdemei voltak az egykori acélgyárnak és maguknak az acélgyári munkásoknak is.
Nem könnyen, sok tucat lépcső megmászásával érhető el a városközpontot nyugati oldalról lezáró Szent Imre-hegy, de érdemes miatta megizzadni. Odafent a sziluettjében Nagy-Magyarországot formáló Magyar feltámadás barlanggal találjuk szembe magunkat, üregében a Szűz Máriát és a térdelő Szent Istvánt ábrázoló − Magyarország felajánlását megjelenítő – szoborkompozícióval. Innen indul az 1949-ben felszentelt kálvária, eredeti domborműveit Bóna Kovács Károly készítette, a hegyen lévők másolatok. A kálváriától ereszkedhetünk le a Hármashalom Országzászló Emlékhelyhez, ahol félárbócra eresztve áll az 1944-ig innen nem messze lobogott országzászló pontos másolata. Ezen a helyszínen korábban partizán emlékmű állt, a helyi köznyelvben „Pléh Öcsinek” nevezett, kezében fegyvert tartó alak ma a Baglyasalja városrész szoborparkjában áll.
A lakótelepi Beszterce tér különlegessége, hogy az egyben három tanösvény is, melyek bejárásával megismerhetők a földtörténeti korszakok, a környék legjellemzőbb kőzetei, valamint a térség élővilága.
Zagyvaróna − Salgótarjántól öt kilométerre − Árpád-kori településrész: a XIV. századból maradt fenn a római katolikus templom támpilléres szentélye. A XIX. sz.-i tornya fölé magasodó, erdős dombtetőn állt valaha Zagyvafő vára − ma már csak néhány kő látható a tatárjárás után emelt erődítményből.
Érdemes felkeresni az országhatáron átnyúló Novohrad-Nógrád Geopark eresztvényi látogatóközpontját (Felső bányatelep). A turisztikai információs ponton helyi termékek közül válogathatunk, a geopark munkatársai pedig egész évben szerveznek ide tematikus programokat, vezetett túrákat. A terület immáron a Muzsikál az erdő c. programsorozatnak is egyik állomása.
Ha pedig már Eresztvénybe eljutottunk, innen mindösszesen két kilométer Salgóbánya, ahol a bányász településrész egykori kaszinóját néhány éve − az összeomlás elől megmentve − felújították, s kialakították a Geocsodák Házát (Medvesi út 14.). Itt a modern technika segítségével a térség földrajzi és történelmi múltját lehet megismerni. Az épületben rendezték be a városban született színész, a színház (Fő tér 5.) névadója, Zenthe Ferenc emlék-
helyét, s várja az érdeklődőket a Salgó várának évszázadait bemutató tárlat is.
A peremein erdős, forrásokban, vízmosásokban bővelkedő, bükkösökkel, gyertyános-bükkösökkel és -tölgyesekkel, telepített fenyvesekkel tarkított vidék a Karancs-Medves Tájvédelmi Körzet keleti része. Közép-Európa legnagyobb bazaltfennsíkjának területe mintegy 13 km2; kétharmada található a határ magyar oldalán. Gyakorinak tekinthető a holló, a fekete harkály, előfordul a darázsölyv, a császármadár, a fehérhátú fakopáncs. A védett növények közül a lapos– és a kapcsos korpafű, a leány– és a fekete kökörcsin, a tavaszi csillagvirág, a turbánliliom számít ritkaságnak.
A fennsík karakteres, gyakran látogatott és fényképezett helye a Salgótarjánhoz tartozó Rónafalu fölötti Réti kereszt. Nem csoda, hiszen legyen bár előtérben a fennsíkon átfutó út, vagy a háttérben a Karancs és a Salgó, netán egy téli naplemente, bármelyik szép tájképi elem érdemes kattintásra. Itt biztosan megállnak egy pár percre a túrázók, fújnak egyet a futók és pihennek a kerékpárosok. Innen már látható a Mogyorósi-kilátó.
A Medves-fennsík felé kapaszkodva már-már alpesi kirándulóhely benyomását kelti Eresztvény. Az egykori Dornyay-turistaházhoz vezető út elején a Madárpark, a szórakoztatva nevelés elveire építő informatív park hívogat interaktív tanösvényi és játszótéri elemekkel, denevérnéző toronnyal, mezítlábas parkkal.
A Medves-fennsík északnyugati peremén emelkedő Somoskői várhegyet ugyancsak kettévágja az államhatár: az ősi erődítmény már Szlovákia területére jutott. A tatárjárás után építtette a várat a környék legnagyobb birtokosa, a Kacsics nemzetség. A vár alatti, a magyar oldalon álló, gerendákból összerótt faház Petőfi Sándor emlékhelye: a költő úti jegyzeteiben is megemlékezett arról, hogy itt egy anyóka kecsketejjel kínálta őt. A régi épület leégett, de eredeti formájában állították helyre, környezetében turistapihenőt alakítva ki.
Somoskőről is jól látható az égre meredő salgói vár tornya. Az ősi épületet ugyancsak a Kacsicsok építtették a tatárjárás után. Salgó vára Salgóbánya településrészről 15-20 perces túrával közelíthető meg. A 625 m tengerszint feletti magasságban lévő romokat felkereste Petőfi Sándor is, ez a hely ihlette Salgó c. versének megírására. A részben helyreállított erődítmény külső és belső várból áll.
Salgó 1554-ben került török kézre. Az ostromlók kerekekre helyezett fatörzseket vontattak a környező magaslatokra, a várvédők pedig − az itt sokszor párás, ködös reggeleknek köszönhetően − ágyúknak hitték azokat, s gyáván elmenekültek. Mivel Salgó nem volt jelentős erősség, visszavételének 1594 után már nem is volt semmiféle hadászati jelentősége.
A vártól néhány száz méterre délre, jól láthatóan kimagasodik az erdőből egy másik csúcs is: a Kis-Salgó (Boszorkány-kő). Összeszámolni is nehéz, hogy a bazalt mennyi kőzetváltozata tárul itt a szemünk elé − nem véletlen, hogy itt is tanösvény segít megismerni földtörténeti múltunkat.
Salgóbánya nyugati határából néhány perces sétával érhető el a Zagyva, a leghosszabb Magyarországon eredő folyónk forrásvidéke. Itt Zenthe Ferenc emlékét mellszobra őrzi az immáron bemutatóhelyként funkcionáló Erdészház udvarán (Vár u. 8.). Nem is akármilyen bemutatóhelyen! Az éjszakai erdő imitációja a fogyatékkal élőknek is élmény lehet, s gondoltak a látássérültekre Braille-írásos információkkal.
