A Kisalföld jellegzetes kistája a Rábaköz, Győrtől nyugatra található; délen és keleten a Rába határolja; nyugaton pedig a Répce, a Kis-Rába folyása mentén a Sopron–Vasi síkság kavicstakarójáig terjed. A Rábaköz évszázadokon keresztül a vizek birodalma volt, folyói áradások idején nagy tóvá duzzasztották a mocsárvilágot, ősszel és tavasszal a hatalmas víztükör összefolyt még a Fertővel is. Csak a lápszigetekre, az ún. gorondokra települhetett az ember. A kis falvak újra és újra feléledtek. Népük alkotó-alakítóképességének köszönhetjük a XIX. sz.-i falukép, a népművészet és a szép viselet megőrzését.
Szinte alig akadt nagyobb falu a Rábaközben, ahol régen ne dolgozott volna takács. A terítők, lepedők, törülközők végeit szép mintákkal díszítették és áruikkal járták a környék vásárait is. A kékfestők leghíresebb műhelyei Csornán, Kapuváron, Beleden működtek. Ez a szép mesterség újjáéledt a népművészet szintjén. A Rábaköz mindegyik helységében más-más a viselet, nem utánozzák egymást. A falvak maguk alakították ki ízlésüknek megfelelő öltözetüket. Hímzések teszik a viseletet olyan díszessé, gyönyörűvé. Különösen keresettek a gyapjúhímzéses párnák, terítők, valamint a höveji pókozásos, mintagazdag fehérhímzéses textíliák.
A fazekasok a Rábaköz kézművesei között jellegzetes színt képviseltek, Dör volt a fazekasok központja. Innen rajzottak ki a fazekas családok fiatal tagjai Csornára, Bodonhelyre, Rábcakapiba, sőt Győrbe is, munkáikban megőrizve és továbbfejlesztve a döri
hagyományokat.
A Rábaközben általánosan elterjedt az út vonalára fölfűződő orsós faluszerkezet. Az orsó bővületében áll a templom. Kétoldalt, széles csordahajtó út mellett, fésűs beépítésben állnak a házak, amelyek kiépülnek az utcavonalra. Még ma is gyakori a szép téglapilléres, íves tornác. A házakban sok helyen áll a szabadkémény téglaboltozata, s domború faragásos, datált mestergerendákat is találunk még.
