A Bakony felől három fő vonulatból álló halomvidék nyúlik északnyugatra és simul bele a Kisalföld síkjába. Ez a lassan alacsonyodó dombvidék Sokoróként, vagy Pannonhalmi-dombságként ismert. A „sokoró” szó tekergős, völgyektől, vízmosásoktól szabdalt területet jelent. Mivel a halomvidéket mindig könnyebb volt megkerülni, mint átkelni rajta, viszonylag nagy és zavartalan erdőterületein növény- és állattani ritkaságok egyaránt megtalálhatók. A táj féltett növénye pl. a leánykökörcsin, a tavaszi hérics, a pókbangó, az erdei szellőrózsa, a nagy ezerjófű, valamint a turbán- és tűzliliom. Az árvalányhajas, gyepes domboldalakon a bíboros, az agár-, a vitéz-, sőt a tarka kosbor is fellelhető. Különleges látványosságot kínálnak az écsi ősfenyves famatuzsálemei és Felpécen, a futóhomokon az ősborókás. 

A Pannonhalmi-dombság mindhárom vonulata kínál érdekes és értékes látnivalót. A nyugati a szemerei Szőlőhegytől Nagydémig nyúlik, Felpéctől északra megkötött futóhomokdombok sorjáznak. Ez a borókával benőtt Pokolfa-dombja – ma természetvédelmi terület. A középső vonulaton a turisták kedvelik a Lilát (314 m), melyre geodéziai mérőtornyot emeltek. Innen remek körkilátás nyílik a tájra. Délebbre, Écs területén, két szomszédos dombtetőn különleges alakú, szélcsavarta fenyőmatuzsálemek élnek – az ősfenyves természetvédelmi terület. 

E vonulat keleti oldalán a szőlőtermesztés széles sávban, helyenként 270 m szintig visszaszorította az erdőhatárt, az erdőterület mégis – Győrújbaráttól Bakonypéterdig – zavartalan, összefüggő egységet alkot. Ez a Pannonhalmi Tájvédelmi Körzet gerince.
E vidék erdőhatár alatti dombjain ezeréves múltú a szőlőkultúra: történelmi borvidékeink egyike ez. Az utóbbi ötven évben meghonosították a málnát is. A nádfedeles, döngölt falú, XIX. sz.-i házak, bár egyre fogyatkozva, még fellelhetők Sokoró szinte minden falujában. 

A Sokorói-halomvidéken több faluban is féltőn őrzik a népi építészeti értékeket, az egykori parasztcsaládok életmódját is elképzeltető házakat. Tényő, Táp, Gyarmat, Kajárpéc, valamint Győrújbarát tájházaiban a szabadkéményes konyhában a polcokon ott sorakoznak a sütés-főzés kellékei, a lábasok, fazekak és cseréptálak. A szoba a hajdani hosszú téli estéket idézi a búbos kemencével, a sarokpaddal, a vetett ággyal.