Az Őrségben még a családnevek sem változnak
A Rába folyásával egy irányban haladva, nem messze az osztrák és a szlovén határtól Őrségnek nevezzük azt a kistájat, amely mind történeti, mind természeti tájként felfogható. A Kerka folyón túli része átmenet a Zalai-dombság felé. Nyugati részét, amely alpesi flórájával magashegyi jellegű, Vendvidéknek is nevezik. Növény- és állatvilága három területre csoportosul: erdőkre, rétekre és lápokra. Klímája kellemes szubalpin, kiegyenlített hőmérséklet és sok csapadék jellemzi. A dombokat borító erdők fafajai többnyire őshonosak (erdei fenyő, bükk, tölgy).
Az Őrség és a Vendvidék értékeinek megőrzése érdekében először természetvédelmi területté nyilvánították, 2002-től Őrségi Nemzeti Parkként összesen 44 települést foglal magába, közel 44 ezer hektáron.
De nem csupán a természeti, hanem a kultúrtörténeti különlegességek megőrzése is cél: ez az egyetlen olyan tájegység az országban, amelynek lakói több mint ezer éve folyamatosan itt élnek – még a régi családnevek is változatlanok. megtalálhatók. A települések itteni szerkezete és építészeti stílusa eltér a környékbeliekétől – szórványtelepülések jellemzik. Az államalapítás idején népesítették be a határőrizetet ellátók. Feladatuk – kiváltságukért cserébe – a gyepűk és az átjárók őrzése volt. Az őrségbeliek kiváltságaik elvesztése után is megőrizték különállásuk tudatát. A szereken (egy-egy dombháton megbúvó kisebb településrészeken) felépített, jellegzetes őrségi házak egynémelyikét eredeti állapotban őrizték meg. Viszonylagos elzártsága miatt a környék kiválóan alkalmas pihenésre, értéke az érintetlenség: a civilizációs ártalmak többsége távol maradt.
Az Őrség településeinek jellegzetessége az ún. szeres szerkezet. Valamikor a teljes vidéket erdő borította. Irtással szakítottak ki maguknak szántóföldet az őrök. Mivel a völgyek vizenyős részei nem voltak beépíthetők, a dombtetőkön építkeztek. Így a házak egymástól távoliak, az egy-egy dombon lévő épületcsoportok pedig megőrizték az ott élt nagycsaládok nevét. A táj néprajzát meghatározták a megélhetési lehetőségek és a helyben található anyagok. A házak építőanyaga a fa, és berendezési tárgyaik is túlnyomó részt fából készültek. Több helyen az épületeket is művészi faragásokkal díszítették – szinte minden háznak tartozéka volt a faragókamra. Az őrségi épületek jellegzetessége a lekontyolt sátortető és a nyitott, vagy deszkával bezárt, trapéz alakú, díszített oromzat.
