Máriagyűdön a Tenkes-hegy oldalában már jó messziről látszik a kéttornyú, barokk római katolikus kegytemplom, Magyarország legrégibb Mária-kegyhelye. Zarándokok ezrei látogatják, különösen ha búcsú van a faluban (valamennyi Mária-ünnepen, pünkösdkor és Úrnapján).
Itt a források szerint 1333-ban plébániatemplom állt, ahol a török hódoltság időszakában is folyamatosan tartottak keresztény istentiszteleteket. Ebből az időszakból erednek a legendák, amelyek szerint Szent István korában kápolnát emeltek itt bencés szerzetesek egy szláv eredetű Mária-szobor fölé. A szobor eltűnt, majd később remeték találták meg azt egy csodatévő forrás közelében. A Rákóczi-szabadságharc idején menekítették Eszékre, ahol a mai napig a ferences templomban őrzik. 1713-ban Nesselrode Ferenc Vilmos pécsi megyéspüspök új kegyszobrot adományozott a kegyhelynek. Ez látható ma is a templom főoltárának trónusán.
A domboldal kálváriáján a stációk kegyképei Zsolnay-kerámia domborművek.
A csodás gyógyulások és a Mária-jelenések hírére 1805-ben VII. Pius pápa búcsúkiváltságokat adott Máriagyűdnek, 1846-ban pedig hivatalosan is kegyhellyé nyilvánították. 1860-ban helyezték el a domb-
oldalban a Fájdalmas Anya szobrát, 1900-ban pedig a keresztény Magyarország 900 éves fennállása emlékére a jubileumi keresztet állították fel Kiss György cink korpuszával. Ebben az évben készült el a templom mai orgonája is. 1927-ben került a templom mellé az Immaculata-szobor, 1937−1938-ban pedig felállították a szabadtéri oltárt. A 2010-es években jelentős fejlesztés zajlott a templom környezetében a zarándokok és a turisták szolgálatára.
Máriagyűd ma az Esztergomból induló Magyar Zarándokút végpontja. Az ország közepén észak–déli irányban vezető zarándokút hazánk szent helyeit érinti. Kapcsolódik mindhárom nagy történelmi zarándokúthoz, hiszen haladhatunk rajta Jeruzsálem irányába, Róma felé, valamint a Santiago de Compostelába vezető Arles-i caminóra tartva.
