Kardoskút a szikes tó kincse

A Tiszántúl déli részének egyik legfontosabb természeti értéke a kardoskúti Fehér-tó. A természetes úton kialakult szikes tó egyik érdekessége, hogy keleti medencéje az ősi Maros főágából, míg nyugati medencéje annak mellékágaiból alakult ki. A kardoskúti védett terület a Körös−Maros Nemzeti Park része, elnevezését a nyár végére kiszáradó, a sziksótól fehéren ragyogó tómederről kapta. Ebben a magas sótartalmú tómederben olyan speciális sótűrő növények élnek, mint a magyar sóballa és a hegyes bajuszpázsit. A tó környéki szikes puszta is számos, szikesekre jellemző növénytársulásnak ad otthont.

Az őszi csapadék megérkezésével aztán varázsütésre megváltozik a puszta hangulata. A néma szárazságot felváltja a madártömegek különféle hangjainak semmivel sem összetéveszthető zsibongása. Partimadarak, vadrécék, vadludak és darvak több tízezres tömegei találnak itt pihenő- és táplálkozóhelyet őszi és tavaszi vonulásuk idején, számosan közülük az egész telet itt töltik.

A Fehér-tó nemzetközi szinten elismert vizes élőhely, 1979 óta a Ramsari Egyezmény hatálya alá tartozik. A tó és környezete fokozottan védett terület, látogatása engedélyhez kötött.

A Fehér-tavon a költőfajok is kiemelkedő értéket képviselnek. A nádasokban telepei vannak a nagy kócsagoknak, a vakszikeseken gulipánok, a ritkább növényzetű partszéleken gólyatöcsök, a legelőkön nagy godák, bíbicek és piroslábú cankók költenek. Jellegzetes ragadozó madara a pusztának a kék vércse, amelynek több nagy kolóniája alakult ki a védelem révén. 

A Körös−Maros Nemzeti Park Igazgatóság Sóstói-telepén a környező gyepek szakszerű természetvédelmi kezelését ellátó magyar szürkemarha, cigája- és rackajuh állománya él. Kardoskút Pusztaközpontban 2017-ben nyitotta meg kapuját felújított kiállításként a Kardoskúti Madárvonulás Múzeuma. Ez interaktív tárlat, szintén bejelentkezéssel tekinthető meg.

http://www.kmnp.hu