Bugac, ahol ma is eleven a pásztorélet
Az ország nemzeti parkjai közül a Kiskunsági a nagyobb kiterjedésűek közé számít, már amiatt is, hogy mozaikos szerkezetű, sokféle és sokfelé elhelyezkedő területei igencsak változatosak. Részint szikesek – ilyen a Felső-kiskunsági-puszta, a Felső-kiskunsági-tavak és Mikla-puszta, részint mocsarasak (Peszéradacsi-rétek, izsáki Kolon-tó). A Duna−Tisza közén a legnagyobb és legkarakteresebb táj a Homokhátság, melyhez a Fülöpházi-buckavidéket, az Orgoványi-réteket és a most bemutatandó Bugacot sorolják.
A nemzeti park legkisebb területei talán a legszebbek: a Szikrai és az Alpári holtág környéke, valamint Tőserdő már az Alsó-Tisza természeti értékeit tárja látogatói elé. A Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatóság két, Tisza menti tájvédelmi körzete közül a Pusztaszerinek értékes élőhelyei a holtágak: a Labodári holtág nemzetközi jelentőségű vizes élőhely.
További, fokozottan védett részei még: az erdőrezervátummá nyilvánított Sas-ér, és a szikes pusztákkal övezett Büdös-szék. Két nagy halastó-rendszere (Fehér-tó, Csaj-tó) madárvilágáról híres.
Karakteres puszta a bugaci, ahol a történelem- és tájformáló ember az 1930-as években megteremtette a szellem és a lélek harmóniájának magyar változatát. A rideg állattartás, a hatalmas homokbuckák, a nagy kiterjedésű borókások együttesen teszik az egyik leglátogatottabb területté a bugaci pusztát. A sík felszínt borító homokpusztagyepeken őshonos magyar háziállatok legelnek. A védett területek egy része a növény- és állatfajok megóvása miatt nem látogatható, de szabadon vagy szakvezetővel bejárhatóak az itteni tanösvények és túraútvonalak.
„Gulyát és ménest hajtanak föl, füstösnyakú bikák bámulják meg a kocsikaravánt, évezredes pásztori élet színeivel-ékeivel s a jószággal való bánás paraszti kultúrájából adnak ízelítőt. Az ámuló-bámuló utast végül a pusztai csárdába viszik, ahol csirkét sütnek nyárson, gulyást főznek bográcsban, pöttyös kartonruhákba öltöztetett lányok kínálják és tüzelő homoki borral itatják utána. Cigánnyal muzsikáltatnak, s az idegen végképp megbolondul: lovagolni akar, pásztorgúnyába öltözik, csárdást táncol, karikással durrogtat…” (Erdei Ferenc)
Ezek az idők persze már elmúltak, de csárda ma is van, a Karikás – érdemes betérni!
A vendég még ki is egészítheti az élményt a pásztorélet relikviáit természetes környezetükben őrző Pásztormúzeumban (Kerényi József, 1975).
A bugaci pusztára legkönnyebben az E75-ös főútról letérve juthat el a látogató – a tábla jelzéseit követve.
Példátlan régészeti leletanyag került elő Bugac felsőmonostori határrészében 2011−2013 között. A Homokhátság egykori központja volt Pétermonostora (Aranymonostor). A kolostor, a háromhajós bazilika és a védművek maradványait látva a XII-XIII. sz. történelmébe pillanthat vissza a látogató.
A pünkösd vetélkedési alkalom volt a csikósoknak.
A legügyesebb lovas egy évig a legények vezetője lett, akinek engedelmeskedni tartoztak. Járandósága volt az ingyenbor a kocsmában, s meghívás minden lakodalomba, összejövetelre. Bugacon manapság a Pünkösdi Lovasnapok győztese kevesebb kiváltsággal is beéri.
A pusztáról jövet Kecskemét felé, az 54-es út 20. km-kövénél, Jakabszállás külterületén „Magyarkert” elnevezéssel találjuk Magyarország legnagyobb épített kertjét, mely az ország ezerszeres kicsinyítésű, méretarányos domborzati és vízrajzi „mása” (2011).
Közelében a Himaláját mintázza az ugyancsak mérethelyes, 8,8 m magas, 125 m lejtőhosszúságú szánkódomb – belsejében melegedővel.
