A korai Árpád-korban a határvédő gyepűrendszer megerősített „kapujának” korábban felrobbantott várát az az Esterházy Pál építtette újjá, aki – a vár köveit felhasználva – a ma látható barokk várkastélyt is emeltette. Most a városháza és a Rábaközi Muzeális Gyűjtemény (Fő tér 1.) kapott itt helyet. Igen gazdag régészeti, történeti tárgyi és dokumentációs, céhes, néprajzi, képzőművészeti, természettudományi, továbbá egyházművészeti emlékei mellett a Pátzay Pál emlékszobában a híres – kapuvári születésű és kötődésű – szobrászművész alkotásait csodálhatjuk meg. 

Kapuváron az utóbb eklektikus stílusban átalakított klasszicista Szent Anna-templom (1884) mozgalmas, világos belső terében az oltárkép Szent Annát ábrázolja Máriával és Joachimmal. Különlegességek a bal oldali freskón a szentségek, a jobb oldalin a sarkalatos erények jelképei és az orgonakarzat alatti mennyezetképen az angyalok – kapuvári népviseletben. 

A XIX–XX. sz. fordulójának urbanizációja néhány szép, a kisvárosok eklektikájára jellemző középületet emelt. Ilyen a hajdan a szamáriai irgalmas nővérek számára készült zárda és elemi iskola (ma gimnázium) és a páli Szent Vince általános iskola épülete (Fő tér 25., 27.). 

A megfáradt kerékpárosok a Hanyistók Kerékpáros Centrumban töltődhetnek fel, ahol három szintet internetes kávézó, étterem, szálláshely, Tourinform iroda, konferenciaterem, kiállítóterem foglal el. A négy keréken érkezett turisták számára itt kerékpárkölcsönzésre is lehetőség van, bringával pedig nem csupán a város nevezetességei járhatók be könnyedén, hanem kirándulás tehető a közeli Ausztriába is.

A Flóra Strand- és Termálfürdő gyógymedencéje a mozgás- és légzőszervi panaszokra hoz enyhülést. Területén úszómedence és gyermekpancsoló is várja az aktív pihenésre vágyókat. Köré szálláshelyek települtek – a lakóparktól a kempingig terjed a kínálat. 

A Kapuvári- vagy Dél-Hany területéhez, pontosabban a volt Király-tó környékéhez fűződik Hany Istók legendája. A ránk maradt írások szerint 1749 márciusában kapuvári halászok fogták ki a vízből. A kapuvári plébánia korabeli anyakönyvi bejegyzése szerint: „Feltételesen megkereszteltetett az erdőben talált, kb. 8 esztendős, esztelen fiú… mezítelen volt, puszta füvet, szénát és szalmát falt, nem tűrt ruhát és ha embert pillantott meg, azonnal a vízbe ugrott és úgy úszott, mint a hal. Majd egy évig élt a várban, megette már a főtt ételt, viselte a ruhát és külsőleg is emberré kezdett válni. Alkalmasint a vártól nem messze folyó Rábába ugrott és leúszott a Hanyba. Meg se találták soha többé.”