Jánoshidán a premontrei prépostság egykori, Keresztelő Szent János tiszteletére emelt temploma (1186) román kori maradványokat őrzött meg (Fő út 2.). Építésének kezdetét 1186-ra tehetjük, a Szent László-legendát ábrázoló dombormű-maradványok egészen koraiak. A jelenlegi karzat és orgona a XVIII. sz. második feléből származik. 

Közel járunk már az Alföld egyik legszebb kistájának központjához. A természeti értékeket errefelé a Közép-Tiszai Tájvédelmi Körzet védi – legnagyobb része Szolnok térségében található. A Tisza szabályozása jelentős mértékben megváltoztatta, egységesítette a gazdálkodás feltételeit, az életmódot. A tanyásodás csak a nagy határú mezővárosokban volt számottevő. A különböző eredetű, vallású és nyelvjárású falvakat Szolnok közelsége bizonyos fokig polgárosította. 

A tiszai gátak mentetlen oldalán az ún. kubikerdőket a gátépítéskor keletkező anyagnyerő- vagy kubikgödrökbe, szél- és hullámtörőnek telepítették. Védett növényeink közül a Tisza-parti margitvirágnak és a debreceni tormának szinte kizárólagos termőhelyei a kubikgödrök. A kirándulókra a ligeterdők mellett a szelíd szépségű holtágak gyakorolják a legnagyobb hatást. A változatos hínárvegetációból szépsége emeli ki a fehér tündérrózsát és a sárga vízitököt, állatai közül pedig ritkasága a hermelint és a vidrát.