A nyugati országrész legnevezetesebb, leglátogatottabb műemlékegyüttese a központi fekvésű dombon 1214-ben alapított bencés rendház melletti templom – ma Szent György plébániatemplom. Építkezése kétszer is félbeszakadt, így csak az alapító Jáki Nagy Márton nemesúr halála után, 1256-ban fejezték be és szentelték fel. A XVI. sz.-tól az Erdődy család birtokába került. Kőszeg ostromakor a törökök jelentős károkat okoztak az épületekben. 1562 után a szerzetesi élet megszűnésével a kolostort lebontották.
A jáki templom történeti és művészeti jelentőségét mutatja, hogy 1896-ban, a millenniumi kiállításra felépítették kicsinyített mását a Városligetben. Jákon pedig Schulek Frigyes vezetésével (1896–1904) a nem középkori részeket lebontották, még a barokk oltárokat is neoromán stílusúakra cserélték. A főoltár mögötti Szent György-freskót később restaurálták, s 1991-ben, a Mária-oltár felújításakor találták meg a gótikus szárnyas oltár négy tábláját.
A háromhajós, de kereszthajó nélküli, bazilikatípusú épülethez XV. sz.-i sekrestye kapcsolódik.
A Szent György templommal szemközti, négykaréjos, kétszintes Szent Jakab-kápolna alsó szintje csontkamra (ossarium), a felső szint a rend működésének idejében a falu plébániatemploma volt.
A templom közelében lévő apáti ház helyén állt a Jáki család udvarháza és lakótornya. A XVIII. sz. végén emelt, de azóta többször átalakított épületben a Jáki család és az apátság történetét bemutató kiállítást rendeztek be.
