A mai 33-as főút évszázadokon át fontos kereskedelmi útvonalnak számított. Itt hajtották távoli vásárokra az állatokat, erre vezetett az Erdélyt Budával összekötő „sóút”, itt zajlott a postai forgalom is. A Hortobágyi Csárda mellett, a mátai gázlónál előbb fahidat építettek a Hortobágy folyóra, majd miután azt az áradás újra meg újra elmosta, többször le is égett, Debrecen városa 1827-ben kőhíd építésére szánta el magát.

Povolny Ferenc tervei alapján 1833-ra elkészült a Kilenclyukú híd, a történelmi Magyarország leghosszabb kőhídja, amely mindmáig betölti eredeti funkcióját. Nemrég egy új gyaloghíd is épült, amely a falut, Hortobágyot köti össze a Pusztai Állatparkhoz vezető úttal.

A híd lábánál a Hortobágyi Csárda Hortobágy legrégibb épülete, 1699 óta vendégfogadó. Az igazi alföldi, pusztai ízek mellett érdemes megnézni a csárda történetét bemutató kiállítást is. 

A Hortobágyi csárdával szemben, az út másik oldalán az egykori szekérállásból kialakított Pásztormúzeum (1780) régen a csárdába érkező vendégek fogatainak adott helyet. A tablók és eredeti tárgyak megismertetnek a Hortobágy történetével, néprajzával, az itt élő emberek hagyományos életmódjával, a pusztai állattartás sajátosságaival. 

Az augusztusi Hídi Vásár mindig nagy élmény, számos kézműves, ritka termék kapható olyankor. A Szent Dömötör-naphoz kapcsolódó, októberi Behajtási Ünnep és Darufesztivál látványos esemény, ilyenkor a hortobágyi kilenclyukú hídon keresztül hajtott állatok fantasztikus látványt nyújtanak.

A Hortobágyi Nemzeti Park Látogatóközpontja (Petőfi tér 9.) teljeskörű információt kínál a hortobágyi programlehetőségekről, állandó kiállítása betekintést enged a táj élővilágába, a kézművesudvar majdnem elfeledett mesterségekkel ismertet meg.

Nem messze érdemes betérni a Madárkórházba, ami gyakorlatilag látványkórház, ahol már sok madárnak mentették meg az életét. A 33. út mellett több magaslest is kialakítottak, hogy a látványos madárvonulásokat még élvezhetőbben lehessen látni.