A föld „megmunkálása” a régészeti leletek bizonysága szerint végigkíséri e táj évezredeit. Még egy évszázada is négyszáz mester korongján születtek új és újabb kerámia használati tárgyak – díszesek és kevésbé díszesek, mindegyik kézmelegségben, s nem gépi sokszorozással. Ma is tucatnyi fazekas dolgozik a városban. 

A kiterjedt tanyavilág és a város kapcsolata lótartás nélkül elképzelhetetlen lett volna. „A lóhajtás tudománya érzés dolga, ami vele születik az emberrel. A jó kocsis, ha felül a bakra, felhúzza a lovak fejét, szárba kapja őket… A ló rögtön megérzi, hogy milyen ember kezében van a gyöplű” – írja Kiss Lajos néprajzkutató a XX. sz. elejének világát ábrázolva. 

Különleges, nem csak szakmabelieknek szóló rendezvény az Alföldi Állattenyésztési és Mezőgazda Napok májusban, egy hétvégére küllemében is lenyűgöző állatbemutató tereket alakítanak ki az ország legnagyobb területű, óriási tanyavilágú vidéki városában.

A vásárhelyi kultúra hordozója évszázadokon át a parasztpolgárság volt sajátos értékrendjével és józan, minden bajt túlélni tudó logikájával. Ezt példázza a Nagy András János jóvoltából készült kút. Ő megtehette, hogy áldoz a köznek, de nem iskolára adott, ahogy a polgármester gondolta, hanem tiszta vizű artézi kútra. Ez már a város második mélyfúrású (252,6 m), egészséges víznyerő helye volt (1884, Kálvin János tér).

Vásárhely képzőművészete és népművészete, hagyományai révén vált a magyar szellemi élet egyik kiemelkedő helyévé, és lett „paraszt Párizs”. A nép egyszerűnek mondott, és a képzőművészet magasiskoláiban pallérozódott mestereinek művészete talán sehol nincs olyan közel egymáshoz, mint itt. Jellemző epizódja e kapcsolatnak, hogy a XIX–XX. sz. fordulóján képzőművészek, Tornyai János, Endre Béla és mások fogtak össze és alapítottak itt majolikagyárat a népi kerámiakultúra megmentésére. Vásárhely képzőművészete „ecsettel írt” társadalmi regény. Tornyai János képei sokszor többet árulnak el a táj és lakói karakteréről, mint akárhány
vaskos kötet.

Az empire Alföldi Galéria (Kossuth tér 8.), a Tornyai János Múzeum (Dr. Rapcsák András út 16.) − felújított állapotában a hétezer évet felölelő várostörténet mai fókusza −, a Csúcsi fazekasház (Rákóczi út 101.) őrzi a történelemben formálódott szellemiséget.

Szívós kitartással 1954 óta életben tartják az alföldi festészeti iskola friss termését felmutató, reprezentatív kiállításokat, a Vásárhelyi Őszi Tárlatot az Alföld Galériában.

A Művésztelep, az Alkotóház és a város határában a Kopáncsi tanyamúzeum tovább erősíti azt. Az újkőkori Kökénydombi Vénusz-szobrocska a leghíresebb régészeti lelete a múzeumnak, s gazdag a néprajzi gyűjteménye is.

Hódmezővásárhelyen régen a kender és lenvászon párnavégeket a magyar juh gyapjából font, növényi festékanyagokkal a fekete, a barna, a rózsapiros és a búzakék ezernyi árnyalatára színezett fonállal díszítették. Leginkább a csülleng növényi kékjét, a báránypirosító vöröses-lilás tónusát kedvelték, a növényi főzetek töménységének adagolásával a színek finom szimfóniáját hozták létre. Sok esetben csak a gyapjú természetes színeit használták a feketétől a csaknem fehérig, a nyájak genetikai sokfélesége szerint. A felhasznált anyagok és a funkció alapján nevezték szőrhímzésnek a díszítésmódot. Az eredeti, múzeumokban őrzött minták alapján dolgozó népi iparművészek segítik az érdeklődőt, hogy maga is alkotóvá válhasson a Népművészeti Házban (Árpád u. 21.).

A művészetek ott vannak az utcán is, köztéri alkotásokban és mívesen megmunkált utcanévtáblák formájában is. A kertváros keretezte, Medgyessy- és Ferenczy-szobrokkal díszes termálfürdő közelében a tornyos városháza (1879) olyan az árvízvédelmi töltés fölött, mint egy biztonságot ígérő vár.

A Kossuth tér másik oldalán nyugalmat, kiegyensúlyozottságot áraszt a református Ótemplom a szomszédos, egykori magtárral. A tér így igazi alföldi térélménnyel fogad: eklektikus banképülettel és szállodával a régi promenádon, ahol egykor a Dankó Pista által is megénekelt Béla cigány muzsikált.

Az Andrássy u. 34. sz. alatt kialakított Emlékpont Múzeum a város 1945−1990 közötti időszakát mutatja be. A belvárosi római katolikus templom (Andrássy út 11.), a Károlyi grófok tiszttartó háza, présházának nyugodt vonalú barokkja és klasszicizmusa (Andrássy út 13.), a zsinagóga szecessziója (Szent István tér 2.) nélkül Hódmezővásárhely alighanem egy lenne a tipikus alföldi városok közül. 

Kerékpárút is vezet északra, Hódmezővásárhelynek a Tisza bal partján fekvő üdülőtelepére. Mártélyra. Az árvízvédelmi töltés tövében, a kedves hangulatú halászfaluban a hullámtér szolgál üdülőterületként. Kissé délebbre, a Körtvélyesi-holtág felé csöndes a világ: tisztások virágmezői, madarak és nem mindennap látható vadak rebbenése figyelmeztet, hogy természetvédelmi területen járunk, óvatosan lépjünk. Ez az Alsó-Tisza-völgy legszebb hullámtéri területe.