A Fertőrákos fölé emelkedő dombsor 12 millió éves, ún. lajta mészkövét évszázadokon át bányászta az ember. Az értékesebb részeket kivágták, a megmaradt, lazább rétegek mint hatalmas mennyezet borulnak a termek fölé. A kőfejtő egy természet és ember formálta monumentális nagyságú tér, mely a 2013-ban indult nagyszabású beruházásnak köszönhetően több funkciót kapott. Az életnagyságú ősbálna-, ősdelfin- és őscet-rekonstrukciók ámulatba ejtő látványt nyújtanak. A kőfejtőben szezonálisan Barlangszínház működik, az interaktív kiállítás pedig két témát dolgoz fel: az őslények bemutatását, illetve a lajta mészkő hasznosítását. A kőfejtő külső környezetében tanösvény segítségével ismerhetjük meg a terület védett növény- és állatvilágát.
A nyári szezonban elektromos városnéző kisvonattal lehet a környék nevezetességeit felfedezni, a túra a kőfejtő közeléből indul (Meggyesi u. 1.).
Fertőrákos római kori emléke a sziklába vájt, oltárt rejtő Mithras-szentély. A sötétség bikáját legyőző istenszobrot a Hajnal és az Alkony figurái fogják közre.
A Kristálymúzeum Magyarország szép ásványait mutatja be egy budapesti mérnökházaspár ügyszeretetének és áldozatkészségének köszönhetően (Fő u. 99.).
Fertőrákoson megmaradt a település középkori szerkezete és egységes építészete. A XVIII. sz. elejéről ránk maradt német nemzetiségi házat (Fő utca 152.) a nyeregtetős, oromzatos házak példájaként felújították.
Több egykori parasztgazdaság megújítva szolgálja a turizmust a világörökségi helyszínen.
A püspöki kastély (XVII–XVIII. sz.) előtt a hajdani önálló ítélkezés és saját bíráskodás jogának létét hirdeti a Magyarországon egyedi, köztéren megmaradt pellengér.
Fertőrákosról hosszú, nádas szegélyezte úton jutunk a Fertő-tavi üdülőtelepre, ahol a vitorláskikötő megújul, turisztikai látogatóközpont épül szállás-, vendéglátó- és horgászhelyekkel, árnyas sétányokkal.
A Fertőről 1815-ben egy angol utazó így írt: „Sekély volta miatt hajózásra nem alkalmas. Lápos és mocsaras partjait vízimadarakban gazdag nádasok nőtték be. Rendesen tiszta vize a széltől zavarossá lesz, és szintjének magossága erősen megérzi a hosszas esőket vagy a szárazságot.” A XIX. századi kép hasonlít a maira, de különbözik is. A legnagyobb változást a határrajzolók teremtették. A 309 km2 területű állóvízből az első világháború után csak 75 km2 maradt Magyarországon. A nemzeti park „szíve” a Fertő belsejének fokozottan védett területe, a bioszféra-rezervátum jellegű natúrzóna, amely a tó déli, délkeleti részének a magva.
