A Fertő, a Hanság és a Répce-mente ritkaságai

310 km2-es kiterjedésével Közép-Európa harmadik legnagyobb állóvize, eurázsiai viszonylatban a szikes sztyepptavak legnyugatibb képviselője a Fertő. A nádszigetekkel, a védett öblökkel, a nádövbe záródott belső tavakkal, s egy csodálatos nyílt vízzel, az Ezüst-tóval mintegy 7000 hektáros a Fertő. Nagy szerepe van e területnek a madárvonulásban.

Egyharmada tartozik Magyarországhoz, a többi Ausztriához. Jellegzetessége, hogy 88%-ban elnádasodott. Vízmélysége átlagosan 50-60 cm, és a legmélyebb részeken sem haladja meg a 180 cm-t. A történelem során többször is kiszáradt, utoljára az 1860–1870-es években. Területe ma a Világörökség része.

A Fertőn a vöcsök-, gém- és récefaj, a nyári lúd, a nádiposzáta, a fülemülesitke és a kékbegy rendszeresen és nagy számban költ. A vonulási időszakban vetési ludak, nagy lilikek több tízezres csapatai állomásoznak itt. A Fertő délkeleti részén, a mekszikópusztai (Fertőújlak) szikes tavaknál (Nyéki szálla, Újakói-rét, Cikes) cankók, partfutók és lilék „lábalnak” táplálék után kutatva. A rétisas, a halászsas, a vándorsólyom, a vörösnyakú lúd, a batla és más ritka madarak szintén előforduló vendégek. 

A halállomány jellemző faja a réti csík, a süllő, a csuka és a garda. Értékes és fajgazdag a vízi gerinctelen fauna. A nádas rovarvilága is számos ritka fajt rejt.

A part melletti területeken mezőgazdasági tevékenység folyik, a lankás domboldalakat szőlőültetvények borítják. A szőlőtermelés és a borászat alapja egészen a római korig nyúlik vissza. A soproni borvidék zászlós bora a kékfrankos, neve Bonaparte Napóleon katonáinak soproni látogatásához köthető. A Fertő-menti szőlőterületek értékesebbek, mint a távolabb fekvők. A gazdag talaj továbbá kiváló zöldségtermesztésre is, erről a helyi piacokon bizonyosodhatunk meg. 

A Hanság tavai, időszakos vízborítású lápos és mocsaras területei, valamint az emberi megtelepedésre is alkalmas lápszigetek (gorondok) rendkívül változatos vizes élőhelyek sorozatát alkotják. A Kapuvári-Hany rekettyefüzes láprétjeiről, égererdejéről volt híres, mely csíkhallal, lápi póccal, vízimadarakkal, mézzel és tüzelővel látta el az önfenntartó hanyi embert.

Földje is értékes, már több mint 160 éve bányásszák tőzegkincsét. Kezdetben tüzelőként, napjainkban virágföldként és szennyvíztelepek szűrőberendezéseiben használják fel.

Égeresei gazdagok lombfogyasztó rovarokban, a nedves, vizes élőhelyeken bagolylepkék, púposszövők színesítik a helyi életközösségeket. Elevenszülő gyík is található a réteken. A kiszáradó lápréteken gyönyörű kosborok virítanak. Fészkel a túzok és fellelhető a parlagi vipera is. Nyíreseiben fekete harkály fészkel, tölgy–kőris–szil ligeterdeiben pedig a kabasólyom, erdei füles- és macskabagoly talált otthonra. Nádasaiban nyílik a ritka nádi boglárka, a csatornák hínarasaiban pedig békaliliom is található. 

A helyi, vízhez kötött élővilág számára napjainkra mindössze néhány kisebb tó maradt meg a „vadvíz-országnak” is nevezetes hanyi lápvilágból: a Király-tó, és a Tóköz tavai (Barbacsi-, Kónyi-, Fehér-tó). E tavaknál a terület bejárása, a madármegfigyelés lehetséges – szakvezető kíséretében.

A Répce mente rétjei a Fertő–Hanság Nemzeti Park legszebb részletei. A védett terület a Répce Nagygeresdtől Répceszemeréig húzódó szakaszát, az azt övező réteket, valamint a Csáfordjánosfa határában található „tőzikés” erdőt foglalja magában. Magyarországon a legnagyobb tömegben e tölgy–kőris–szil ligeterdő alját borítja olvadás után a tavaszi tőzike. Az erdő a kijelölt turistaútvonalon szabadon látogatható. 

http://www.ferto-hansag.hu