A dunakanyari táj szelíd, egyben rejtelmes szépsége – aligha véletlenül – már korai elődeinket is megigézte. Az Árpád-házi királyok – a Képes Krónika miniatúráiból is tudjuk – épp olyan nagyra tartották ezt a vidéket, mint a mai utazó. A XI. században Dömösön már királyi udvarház állt.
A szűk ártér fáinak lombjai közül átnézhetünk a vadregényes, túlparti Szent Mihály-hegyre, mielőtt megállnánk az egyetlen műemlék jellegű dunai hajóállomásnál. Ha hajóval érkeznénk, a könnyed, mégis méltóságteljes vasszerkezet látványa lehet első dömösi élményünk.
Dömösön a középkorra a temető fölötti dombon emelt prépostság romjai emlékeztetnek. A Béla királyról elnevezett utcán megközelíthető, látványos romegyüttes legépebben maradt része a háromhajós, félköríves szentélyekkel záródó, román stílusú templom altemploma. A boltívei alatti, felszentelt oltárnál ma is tartanak esküvőket. Az utcákat járva érdemes megnézni a Hősök terén a barokk katolikus templomot és a hasonló stílusban épült Mindenszentek-kápolnát.
A polgármesteri hivatal épületében (Táncsics M. út 2.) a képzőművészetek barátai találnak látnivalót: a Dömösi Galéria és Helytörténeti Kiállításon a településen dolgozott festők, szobrászok munkái láthatók Kernstok Károlytól Martsa Istvánig. Megismerhetjük itt Dömös történetét is.
A természetjárók Mekkájából, a Pilis északi kapujából jelzett turistautak tárják fel a hegység legszebb részeit. Eljuthatunk Dobogókőre (700 m), a Prédikálószék kilátójából (2016) a Dunakanyar panorámájában gyönyörködhetünk.
Aligha van olyan gyalogló turista, aki legalább egyszer ne akarná bejárni a vadregényes, vízesésekkel tarkított szurdokot, a Rám-szakadékot. Aki innen szeretne a visegrádi fellegvárba indulni, jobbról a Pilis zöldellő hegyei, balról a félbehagyott vízlépcsőépítés nyomán kiöblösített Duna látványát kapja kísérőül.
