A Balatonhoz közeli somogyi táj legnépszerűbb faluját egész évben érdemes felkeresni, de a nyár a leglátványosabb. Ilyenkor gyakran látunk az utcán, házuk előtt üldögélő, szorgos kezű asszonyokat, akik jellegzetes motívumokkal díszítik a terítőket és a párnákat.
A barokk templomban a miseruhák és az oltárterítők ugyancsak jellegzetes buzsáki hímzéssel készültek, az oltár Szűz Mária-szobrát – az andocsihoz hasonlóan – rendszeresen öltöztetik.
A faluközpontba a Makovecz-iskola (Grátz Antal) tervezte a faluházat, ahol népművészeti kiállítás látható. A falu története és a paraszti gazdálkodás iránt érdeklődők a tájházban tájékozódhatnak (Fő u. 8.). Utcára néző, ún. első szobájában és a konyhában hagyományos berendezési tárgyak láthatók, az udvar felőli helyiségben a hímzéseket és a népviselet elemeit mutatják be.
A település legrégebbi műemléke a XIII. sz.-ban épült, egyhajós, félköríves szentélyű, román kori Fehér Mária Kápolna, amely egy Akts nevű, elpusztult középkori település plébániatemploma volt. Az Öreglak felé vezető régi úton haladva, erdős részen, a Kápolnási-dűlőben találjuk meg.
A falu rendezvényei látványosak, pünkösdkor a magyar és a betelepült (elsősorban német) polgárok együtt ünnepelnek. Augusztusban a Buzsáki Búcsún a népművészeté a fő szerep, szeptemberben pedig a szüret teremt alkalmat a mulatozásra.
