A festői kisvárost méltán tekintik Budapest nyugati kapujának, hiszen itt fut össze a bécsi és a balatoni autópálya, és a közelben van a fővárost elkerülő M0-s autópálya egyik csomópontja is. A honfoglaló Örs vezérről elnevezett, a török hódoltság alatt elnéptelenedett falut a Zichyek telepítették be németekkel. Életükről hiteles képet kapunk a Riedl Ferenc Helytörténeti Gyűjteményben (Budapesti út 47.). Noha 1946–1947-ben a németek nagy részét kitelepítették, hagyományaikat, kultúrájukat híven szemlélteti a múzeum.
Rövid gyalogtúra visz fel a Kálvária-hegyre, a Golgota-szoborcsoporthoz (XVIII–XIX. sz.) A budaörsi „látképnek” festői elemei a Csíki-hegyek és a Huszonnégy ökrös dolomitsziklái, melyek túralehetőségeket is kínálnak.
Ha épp tavaszodik, kulturális programokat ajánlanak a Budaörsi fesztivál szervezői.
A budaörsi repülőtérre – a főváros első közforgalmú repülőterére – május első felében akkor is érdemes ellátogatni, ha az ember nem sportrepülő, hiszen a Repülőnap látványos bemutatókat ígér, ha nem is minden évben, de az utóbbiakban reneszánszát éli ez a fajta kikapcsolódás.
A Kőhegyi kápolna, másik nevén a Mária-kápolna építtetőjének, Wendler Ferencnek álmában megjelent Szűz Mária. 1853-ban Wendler egy bányaszerencsétlenségkor életben maradt, ezért fogadalmat tett, s 1855-ben fel is avatták a kápolnát. Az 1946-ban kezdődött kitelepítést követően azonban köveit elhordták. Újjáépítésének gondolatát több száz budaörsi lakos támogatta: rövid időn belül meg is valósult.
