A középkorban Csaba falu néven jegyzett település a törökdúlás után elnéptelenedett. Báró Harruckern János György, akit a császár udvari hadiszállítóként szerzett érdemei elismeréséül szinte egész Békés megye birtokosává tett, elsősorban szlovákokat telepített itt le. A város arculata megőrizte a szlovákság építészeti és kulturális örökségét, archaikus anyanyelvét és népművészetét is. A Szlovák Kultúra Háza (Kossuth tér 10.) szemléletes példája ennek.
Az alföldi települések jellemző nyugalma ellenére is dinamikus városnak a legrégebbi műemléke is negyedét élte csak meg az évezrednek: 1745-ös építésű az evangélikus Kistemplom (Szeberényi tér 1.).
A városközpontban négy összefüggő és egymásban folytatódó tér csoportosulása rajzolódik ki – a város legpatinásabb épületeivel, parkokkal, ligetekkel és az Élővíz-csatornával, mely kettészeli a várost, pihentető hatást érve el.
A Szlovák Tájház (Garay u. 21.) szabadkéményes épületének (1865) téglából épült az előtornáca, fából az oldalsó. A jellegzetes, telekbelső felé nyúló épület alaprajza a XIX. sz.-i parasztházakéhoz hasonló: elöl a tisztaszoba, középen a konyha, aztán egy kisebb szoba, amit lakószobának használtak. Ebből nyílik a kamra, alatta a pincével. A szlovák népi építészet podsztyenás – facsipkés tornácos – házai a városban másutt is fellelhetőek még.
A késő romantikus, kora eklektikus stílusú Városháza (Szent István tér 7., 1871–1873) homlokzatát Ybl Miklós jegyzi tervezőként. A macskaköves udvarbelső ad otthont nyaranta a Városházi Esték programjainak. A felújított, neoklasszicista Hotel Fiume (2.) a XIX. sz. végi polgári eleganciát tükrözi. Szomszédságában a Jókai Színház (Andrássy út 1.) eklektikus épületében az emeleti Vigadó és a 640 személyes színházterem főszerepet játszik a város kulturális és művészeti életében.
Az evangélikus nagytemplom (Kossuth tér) külső-belső harmóniáját három neves helyi építész teremtette meg: Pumberger Ferenc, Hoffer Ferenc, Czigler Antal (1807–1824 ) a klasszicista stílust copf és empire elemekkel ötvözte. Szépsége nem csak monumentalitásában rejlik – noha valóban a mai Magyarországon a legnagyobb. Különleges szépségű a teremtemplom: két karzatszinttel épült, a karzatok négy sarkában csigalépcsőkkel. A szószékoltárt Dunaiszky Lőrinc szoborallegóriája díszíti. Kitűnő az akusztikája – gyakoriak az orgonahangversenyek.
Munkácsy Mihálynak Emlékházzal (Gyulai út 5.) is tiszteleg Békéscsaba. A XIX. sz.-i realista festészet leghíresebb alkotója egy ideig a városban inaskodott.
Munkácsyról nevezték el a Körös vidékét is bemutató városi múzeumot (Széchenyi u. 9.), ahol a Munkácsy-szobában relikviák, valamint a festő alkotásainak világszerte leggazdagabb gyűjteménye tekinthető meg (9 festmény és 7 rajzvázlat). Szobányi üvegpadlón áthaladva ismerheti meg a látogató a régészeti anyagot. A kézműves műhely, az etnográfiai kiállítás, no és az óriásakvárium még érdekesebbé teszi a múzeummustrát.
A mezővárosi múltat idézi az Élővíz-csatorna partján álló István-malom, s a Gyulai úti (65.) Gabonamúzeum területén található szélmalom is. A szomszéd város híres termékéhez, a gyulaihoz hasonlóan a Csabán készült kolbászt is a város nevével jegyzik a kereskedők – a „csabainak” fesztivállá dúsult programsorozatot szerveznek.
Újdonság a városban a Békéscsabai Turisztikai Főpályaudvar (Gőzmalom tér 101.), ahol időszaki kiállításokat látogathatunk. Korunk építészeti és társművészeti együttesei közül az erzsébethelyi Jézus Szíve-templomot (1993, Kolozsvári u. 24.) Patay László ötszáz m2-es, 530 bibliai alakot, történelmi személyiséget felvonultató seccója teszi különlegessé.
