Aszód neve összeforrt Petőfi Sándoréval. Az 1769–1771-ben épült, egykori evangélikus gimnázium még földszintes volt, amikor tanulója lett Petőfi Sándor. A kibővített, klasszicista épület ma a költőről elnevezett múzeum otthona (Szontágh lépcső 2.). A Petrovics család emlékein kívül a Galga-vidék történetét, néprajzát mutatja be.
A szomszédos evangélikus templom (XVIII. sz.-i szószékoltárának nincs párja a magyarországi evangélikus egyházművészetben!) arról is nevezetes, hogy itt keresztelték meg Petőfi édesapját és itt fogadott örök hűséget Hrúz Máriának. Húsz évvel később Sándor fiuk itt szavalta el a Búcsúzás c. első költeményét.
Petőfi Aszódra kerülésekor alig 13 éves. Előtte 1834–1835-ben Sárszentlőrincen és a pesti evangélikusoknál tanult – s majdnem megbukott. A szülőket aggodalommal töltötte el nemcsak a rossz osztályzat, de az is, hogy ismételten a „színházak körül ólálkodott”. Ilyen előzmények után hozta le apja Aszódra és íratta be a Schola Latinába. Költővé éréséhez nagymértékben hozzájárult az itt töltött három év, s főleg tanára, Koren István, egy domonyi paraszt tanítóvá lett fia. A Petőfihez hasonló „rosszfiúk” nevelése Aszódon 1884-től intézményi kereteket kapott az azóta is működő – és elhíresült – Javító Nevelő Intézetben.
