Budapesttől délre az 54 km hosszú Csepel-sziget 247 km2-nyi területével a legnagyobb a magyarországi Duna-szakaszon. A folyam iszapos hordaléka alakította ki 150–100 ezer évvel ezelőtt. Az utolsó ezer évben királyi vadaskert volt, a magyar királynék birtoka.
Csepelért pereskedtek a középkor birtokszerző főurai és a szerzetesrendek. Itt volt a magyar reformáció egyik központja is. Lélekszáma a XVI–XVII. században meghaladta Budáét. Laktak itt olasz kőfaragók, gazdag magyar tőzsérek, szerb és görög kereskedők. A török írások 1650 körül „juhok szigeteként” emlegették.
Az 1848-as szabadságharc után a sziget déli részének fejlődése lelassult, az északié felgyorsult. Csepel község területén 1882-ben felépült a Weiss Berthold és Manfréd Első Magyar Konzervgyár, 1889-től hadianyaggyár. A sziget új, ipari arculata a II. világháború után alakult ki. E térségből Dunaharaszti, Halásztelek, Szigethalom, Szigetszentmiklós, Taksony és Tököl a fővárost övező első agglomerációs településkörhöz tartozik. Az északi szigetcsúcsnál fekvő Csepelt 1950-ben Budapesthez csatolták.
A szigetet keletről határoló Ráckevei (Soroksári)-Duna jobb és bal partja a budapestiek és a környékbeliek kedvelt üdülő- és hétvégi kirándulóhelyévé, horgászparadicsomává vált az utolsó félszáz évben.