Földváráról jegyezte fel Anonymus, hogy a honfoglalás után a vezérek egyike, Szabolcs „megtekintett egy helyet a Tisza mellett, s midőn látta, milyen is az, kiokoskodta, hogy erősségénél fogva várépítésre való. Tehát – társainak közös tanácsa szerint is – összegyűjtve ott a köznépet, nagy árkot ásatott, és igen erős várat építtetett földből. Ezt most Szabolcs várának hívják.” 

A Tisza árterületének szélén a X. sz.-i földvár sáncai a 10-12 m magasságot is elérik. A körbezárt területen az Árpád-korban országgyűléseket tartottak. Györfi Sándor alkotása, a Vezérszobor a környezetéhez képest legalább ezer évvel fiatalabb. A földvár sztyeppére emlékeztető növényzete védett. 

A vársánc közelében a református templom elődjét (Petőfi u.) valószínűleg Szent István alapította. Az eredetileg háromhajós templomot a XV. században újjáépítették és gótikus nyíláskeretekkel látták el. Református Látogatóközpont (18.) is nyílt nemrég, a település egyedülálló értékeit, a történelmi kincseket mutatja be. 

A gótikus sekrestyeajtó, szentségtartó és faragott keresztelőmedence ma is látható a templombelsőben. A templom előtt helyezték el Szent László mellszobrát (Varga Imre, 1992), a magyar főpapság a király elnökletével itt tartotta az 1092-es szabolcsi „zsinatot”.

A földvár bejáratával szemközti kiemelkedésen a XVIII. sz. végén, késő barokk stílusban épült a volt Mudrány-kúria (Petőfi u. 39.) Később több helyiségének mennyezetét hun és magyar fejedelmek, királyok festett mellképeivel díszítették. Az épületben ma a nyíregyházi Jósa András Múzeum bútor- és viselettörténeti kiállításai tekinthetők meg.