A környék legkedveltebb kirándulóhelye – tavasztól őszig egészen biztosan – a Szelidi-tó. Homokos strandja, szállodája, kempingje, magánüdülői, vendéglői, programjai nyugodt kikapcsolódást és mozgalmasabb szórakozást is ígérnek. A tó nevének eredete a közeli Várdomb erődítményével és török kor harcaival függhet össze: lehet, hogy a törökök csoportosan „szelídültek” meg a magyar túlerőt látva, vagy a fogolyvallatás egyedi eredménye lehetett a megszelídülés. Tény, hogy ettől a kortól nevezik Dunapataj e területét Szelídpusztának. Maga a tó külsőre olyan, mint az alföldi fehér tavak: nádasokkal és szikes szárazulatokkal vegyes. A Duna vize mélyítette 3-4 méteresre a négy km-es holtágat. A talajból sok nátrium-magnézium-karbonát és nátrium-jodid oldódik ki. Ezért már a középkorban sebgyógyításra, ma inkább idegrendszeri, hormonális és reumatikus bántalmak kezelésére alkalmazzák a nyáron olykor 28 ˚C-ra felmelegedő vizet. 

A tó vizéhez kötődő legenda szerint Bence vitéz úgy meghajszolta lovait, hogy szegényeknek nem csak patkóik, hanem patáik is elvástak. Ám amikor a lovak hosszasan, s gyakorta ittak a tóból a vízben állva, gyorsan rendbe jöttek.

A Szelidi-tavat 360 hektáros természetvédelmi terület övezi, növényi gazdagsága, ezernyi színe igazi lélekgyógyító környezet. Nyár végén szemkápráztatóan virítanak a sziki őszirózsa lila, és a magyar sóballa vöröslő színei.